Nem szükségszerű, hogy a sajátos nevelési igényű gyerekek más életpályát járjanak be
2018 | Köznevelés | nívódíjas projekt, SNI | Szabolcs-Szatmár-Bereg | Rejtett Kincsek Down Egyesület
Intézmény: Rejtett Kincsek Down Egyesület
Projekt címe: Mindenkinek Becsengettek! – koragyermekkori intervenció és iskolai együttnevelés integrált gyakorlati protokollja a fogyatékkal élőkért
Koordinátor: Kisari Károly
Honlap: downegyesulet.hu/programok/mindenkinek-becsengettek
Erasmus+ nívódíj 2018
Pedagógusok számára is meglepő eredménnyel zárult a Rejtett Kincsek Down Egyesület koordinálásával megvalósult Erasmus+ projekt. Három hónapon keresztül tartottak közös foglalkozásokat tipikus fejlődésű, valamint fogyatékossággal élő és sajátos nevelési igényű gyerekeknek Magyarországon, Romániában és Szlovákiában. Az inkluzív nevelés pozitív üzenetét szerették volna a lehető legtöbb általános iskolába eljuttatni, hogy az együttnevelésre épülő oktatás lehetőségét minél többen megtapasztalhassák. Az Európai Unió támogatásával kidolgozott módszertani anyag kifejlesztéséért és gyakorlati kipróbálásáért Erasmus+ Nívódíjban részesültek. A koordinátorral, Kisari Károllyal beszélgettünk.
Mi volt az a probléma, ami életre hívta a projektjüket?
A projektben részt vevő országokban nagyon kevés „jó gyakorlatot” látunk a kora gyermekkori intervenció és az inkluzív nevelés területén a mindennapi életben, miközben nagyon sok elméleti képzés és infrastrukturális fejlesztés valósult meg a témában. Mind a két területen fontos lenne a családok bevonása és a szakmaközi együttműködések erősítése. A helyzet javításában érintett oktatási, szociális és egészségügyi ellátórendszerek ugyanis egymáshoz nem, vagy nem megfelelő mértékben kapcsolódnak, egymás (szak)nyelvét nem értik, a rendszereik, szabályozásaik nincsenek összehangolva, így nem is tudják a gyakorlatban hatékonyan segíteni a fogyatékossággal élő, illetve az eltérő nevelési igényű gyerekeket.
Milyen eredmények születtek az Erasmus+ projektjüknek köszönhetően?
Közel 1000 tipikus fejlődésű és sajátos nevelési igényű gyermeket vontunk be közvetlenül, akik megtapasztalhatták a közös „munka” élményét. Egy átgondoltan felépített előzetes felkészítés után, három hónapon keresztül minimum 10 alkalommal bevittünk fogyatékos és sajátos nevelési igényű gyerekeket az iskolai csoportokba, ahol közös foglalkozásokon vettek részt. A közös alkalmak végére minden iskolában közös záró programmal készültek a gyerekek, aminek kapcsán közös színpadi előadásokat mutattak be, és a közös három hónapos munka során elkészült alkotásaikból kiállításokat rendeztek. A gyerekek és pedagógusok körében végbement belső folyamatokat egy hatásvizsgálat keretében lekövettük, és egyértelműen pozitív eredményeket mértünk. Azt tapasztaltuk, hogy az előzetes félelmek nagy része eloszlott, például a pedagógusok arról számoltak be, hogy a várakozásaikkal szemben nem jelentett nagy nehézséget a sajátos igényű gyerekekkel való közös munka. A tapasztalatokra alapozva a projekt során elkészült egy közérthető módszertani protokoll, amelyben a kora gyermekkori intervenció és az inkluzív nevelés együtt, egymásra épülve jelenik meg.
Milyen kihívásokkal szembesültek a projekt során?
Számtalan kihívással találkoztunk, amelyek szerintem hozzátartoznak egy innovatív program megvalósításához. A legnagyobb kihívást az emberi reakciók jelentették. Jól át kellett gondolnunk és meg kellett terveznünk, hogy miként tudjuk úgy előkészíteni a programokat, hogy az nyitottságra, befogadásra találjon. Ez az előkészítő munka volt az eredményes megvalósítás egyik kulcsa, hiszen minden résztvevőt a neki megfelelő helyen és módon – előzetes egyeztetésekkel, műhelymunkákkal, osztályfőnöki órákon való foglalkozásokkal, a helyi politikusok, szakpolitikusok projektindító rendezvényekre való meghívásával – kerestünk meg, és vontuk be őket a folyamatba. A sajátos nevelési igényű és tipikus fejlődésű gyerekek találkozása csak a hosszas előkészítés után valósult meg, amikor már minden fél részéről megágyaztunk ezeknek a találkozásoknak.
Ön szerint mitől különlegesek, innovatívak az elért eredményeik?
Újszerűvé teszi a projektet az elkészült szellemi termékek közérthetősége és az, hogy már a korai életszakaszban elkezdjük a családok és a szakemberek felkészítését az inkluzív nevelésre. Azt hiszem, hogy sikerült olyan anyagokat készítenünk, amelyek az oktatás, az egészségügy és a szociális szakma számára is közös nyelven íródtak, hasznos szakmai tartalmakat, útmutatást nyújtanak, ugyanakkor az érintettek, azaz a sajátos nevelési igényű családok számára is közérthetőek. A közös fogalmi keret kialakítása a koragyermekkori intervenció és az inkluzív nevelés területén mindhárom partnerországban nagy előrelépést jelent.
Ezek közül melyikre, melyekre a legbüszkébb?
Az Útikönyv eltérő fejlődésű gyereket nevelő családoknak kiadványunkra vagyok a legbüszkébb. Ez egy nem tervezett eredménye a projektnek. A munka során világossá vált, hogy hatalmas hiány van az olyan kiadványokból, amelyek fogyatékossággal élő szülőkhöz szólnak, közérthetően, a diagnózis közlésének időszakában. Sorsfordító pillanat ez a családok életében, amikor jó, ha elérhető számukra egy olyan gyakorlatias, ingyenesen hozzáférhető, közérthető anyag, ami segíti őket abban, hogy miként tudják a fogyatékossággal élő vagy speciális nevelési igényű – akár látássérült, diszlexiás vagy ADHD-s – gyermeküket minél inkább egy tipikus fejlődésű gyerekhez hasonlóan, integráltan nevelni. Ez fontos a hétköznapi élethelyzetekben, így például az óvodában, iskolában, családi eseményeken is. Mert nem szükségszerű, hogy ezek a gyerekek teljesen eltérő életpályát járjanak be, mint a diagnózis nélküli társaik.
Miként viszik tovább a projekt eredményeit? Folytatódik valamilyen módon az elkezdett munka?
A partnerszervezetek az elkészült protokollokat beépítették a folyamataikba, és nap mint nap használják annak elemeit az intézményeikben. A családoknak szóló útikönyv már közel 10000 emberhez ért el közvetlenül nyomtatott és online formában, és minden oldalról pozitív visszajelzéseket kapunk. A projekt során nagyon sok szakmai partnerrel dolgoztunk együtt, akik rendszeresen felkérnek, hogy az általuk szervezett fórumokon mutassuk be a protokollt és az útikönyvet. Folytatjuk az együttműködést a szlovák és román partnereinkkel, amelynek finanszírozására újabb Erasmus+ pályázatot nyújtottunk be. A projekt eredményeinek beépülése a partnerségi körön túlra is mutat, ugyanis az elmúlt években együttműködést sikerült kiépíteni a Nyíregyházi és a Debreceni Egyetemmel, ahonnan rendszeresen érkeznek hozzánk hallgatók gyakorlatra. Emellett Budapesten megnyitottuk szervezetünk második fejlesztő központját Csodavár Budapest Korai Fejlesztő Központ és Játszóház néven, ahová az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karáról fogadunk gyakornokokat. Bízunk benne, hogy ezek a hallgatók a saját élményű megtapasztalás alapján be fogják tudni építeni a napi munkájukba a nálunk tapasztaltakat.
|
A partnerek egy olyan szakmai protokollt fejlesztettek ki, amely hiánypótló módon összeköti a kora gyermekkori intervenciót a befogadó neveléssel, és amilyen a közép-kelet-európai régióban korábban nem volt elérhető. |
Az interjút készítette: ASHLOCK-KÉTHELYI ESZTER
Tempus Közalapítvány / Erasmus+ Programiroda
