Folklór az oviban
2011 | Köznevelés | generációk közti tanulás, interkulturális tapasztalat, művészet | Heves | Csicsergő Óvoda, Boldog
Címkék: Vizuális készségek, Asszociatív gondolkodás, Kreatív gondolkodás, Személyes és társas készségek, Kooperatív megközelítés, Csoportdinamika kialakítása
Mindhárom intézmény, a hazain kívül Romániából a sepsiszentgyörgyi Hófehérke Óvoda, Svédországból, a sunnei Hea Óvoda, bemutatta azokat a népi hagyományokra épülő tevékenységeket, amelyek hozzájárulnak az óvodában folyó munka színvonalának emeléséhez és segítik az adott térségben és helyi közösségben kialakított napjainkig továbbélő hagyományok ápolását és továbbadását a fiatal generációk számára.
Partnereink úgy találtak ránk, hogy Heves megyében óvodánkat az elsők között jegyzik a saját néphagyományőrző óvodai program alapján dolgozók között.
Boldog község egy Galga-menti hagyományőrző település, ahol mindig fontos szerepet játszott a hagyományok őrzése, amelyet a Gyöngyös-bokréta mozgalom óta országos és nemzetközi érdeklődés övezett. Az idősebb asszonyok még ma is népviseletben járnak, miközben a fiatalok már csak az ünnepi alkalmakra veszik elő a gyermekek részére is a hagyományos viseletet.
Amennyiben az intergenerációs tanulás oldaláról vizsgáljuk meg Comenius iskolai együttműködésünket, akkor a tanulás szereplőinek széles skáláját vonultathatjuk fel. Természetesen elsősorban a közoktatás óvodai szakaszára összpontosított a projektünk, azonban a megvalósítás során gyerekkortól időskorig teljes mértékben lefedte az élethosszig való tanulást. A munkatársaim a gyakornoktól kezdődően a nyugdíjhoz közeli generációt egyaránt képviselték az egész életen át tartó programban. Az idősebb kollégák, akik a mai óvodások szüleit is nevelték már, több tapasztalattal rendelkeztek a hagyományőrzés terén, megosztották a fiatalokkal saját szokás- és népdalgyűjteményüket, régi fotókat és egyéb tanulmányokat. Komoly problémákat okozott az 50 év feletti óvodavezetésnek a projekt során az elektronikus levelezés angol nyelven és a blog működtetése.
Szükségünk volt a fiatalabb kolléganők angol nyelvtudására, a fordítást ők végezték. Azért, hogy ki-ki meg tudjon szólalni majd a nemzetközi szintű találkozókon, az egyik ifjú munkatársunk angol házi továbbképzést szervezett a kollégáknak. A kétéves projektmunka hozzájárult óvodapedagógusaink angolnyelv használatának fejlődéséhez és mindennapjaink részévé vált az IKT (info-kommunikációs technológia) eszközök, az új távközlési technológia használata, a blog működtetése. Az idősebb kollégák informatikai kompetenciájának fejlődéséhez a huszonévesek segítsége nagyban hozzájárult.
A projektünk célkitűzéseinek megfelelően helyi népi játékok gyűjtésébe kezdtek óvodapedagógusaink az óvodás korosztály számára. Felkerestünk idős hagyományőrző embereket a saját községünkben, akik még emlékeztek a szájhagyomány útján a szüleiktől tanult dalokra, mondókákra és szívesen elénekelték és eljátszották nekünk. Az idős nénikkel több alkalommal találkoztunk, akik komolyan vették a feladatukat és otthon feljegyezték azokat a dalocskákat, amelyek főzés közben, vagy éjszaka eszükbe jutottak. Az óvónénik lejegyzetelték a helyi szokásokat és lekottázták a népi dalos játékokat. A nemzetközi projektbe bevont nénik találkoztak a svéd és romániai óvodai szakemberekkel, akiknek helyi lakodalmi süteményeket készítettek, bemutatták a tájházunkat, a menyasszony öltöztetést és még egy dalos gyermekjátékot is megtanítottak. Ezek az idős asszonyok az együttműködés során megismerték a partnereinket, ízelítőt láthattak az európai gyermekfolklórból, és a helyi híradásainkból nyomon követhették a mobilitásaink beszámolóit.
Kiemelném közülük Marika nénit, aki az időskori informális tanulás példaképévé vált községünkben. Saját szavaiból idézek:
„18 éve mentem nyugdíjba adminisztrátor munkakörből, szerencsére csak a következő évtől tértek át a számítógép használatára, így ezt sikerült megúsznom. Hogy mi motivált mégis a számítógép használatának megtanulására? Nagyon szerettem fényképezni és fényképeket nézegetni, de amikor az unokáim digitális fotóit akartam megnézni, akkor csak gyorsan lepörgették előttem, hogy ’mama nem érünk rá, tanulni kell’. A 70. születésnapomra kaptam a családomtól egy kimustrált számítógépet, amelyen fényképeket lehetett nézegetni, használtam is vagy kétszer, még akkor sem érdekelt igazán. Két éve ajánlották fel az internetet 6 havi kipróbálásra, azóta foglalkozom komolyan a dologgal. Gyuszit, aki számítógépes szakember kértem meg, hogy jöjjön el és mutasson meg mindent, pontról pontra. Minderről jegyzeteket készítettem a saját számíze szerint, az unokám pedig készített nekem facebook oldalt. Azóta (két éve) minden nap felmegyek, már a jegyzetet sem kell hozzá használnom. Nagyon tetszettek az óvoda programjai, örülök, hogy interneten nyomon követhettem a találkozókat és a boldogi hagyományok bemutatását. Most is végignéztem a faültetést.”
Marika néni nem érti, hogy a többi nyugdíjas miért nem kezd el internetezni, és megengedte, hogy fotókat készítsek a jegyzeteiről, hátha ez segítséget jelent nyugdíjas társai számára. (Az előadás óta még egy dédi kapott számítógépet 70. születésnapjára, így Margit néni is csatlakozott a facebook nagyik sorába.)
A legfiatalabb korosztály, a 3-7 éves korú gyermekek voltak a főszereplői és közvetítői a gyermekfolklórunk európai szintű terjesztésének, hiszen az óvónénik által összegyűjtött szokások és népi gyermekjátékok megjelentek a gyerekek mindennapi tevékenységében. Hagyományos konyhakertet műveltünk, a terményekből bábokat készítettünk, szüreteltünk, mustot sutultunk, betlehemeztünk, regöltünk, diót aranyoztunk, mézeskalácsot díszítettünk, babakiállítást rendeztünk, kiszéztünk, tojást festettünk. A tavaszi hagyományőrző napunkra gyermeklakodalmassal készültünk, jellegzetes boldogi süteményekkel, eredeti népviselettel, zenével, tánccal és a lakodalmi szokások megjelenítésével. Mindezekről fotók és videók készültek, amelyek megtekinthetőek a közös blogunkon. Amint láthattuk, az óvodás gyermekek tanulása az életkori sajátosságaiknak megfelelően tevékenységekre és élményekre alapozott. Felmerül a kérdés, hogy a felnőttek mit tanulhatnak egy óvodástól, mert csak így lehet kerek az intergenerációs kapcsolat. A kicsi gyermekek kifogyhatatlan kíváncsisága és kérdései által vizsgáztatják a felnőtteket, mit tudnak a világról, amelyben felnővén biztonsággal kell majd élniük.
A családot faluhelyen célszerű tágan értelmezni, mert a szülők mellett ugyanolyan fontos szerepet tölt be a kisgyermek nevelésében a nagyszülő, a nagyobb testvér.
A népi kultúra tanulmányozása rávilágított arra, hogy az óvodai nevelésünk és az informális tanulás során a gyerekek lemásolják a felnőttek viselkedését, a felnőtt akarva-akaratlanul példamutatással tanít. Az információrobbanás korában a világ megértéséhez őriznünk kell a múlt értékeit, saját hagyományainkat, ezer éves dallamainkat, játékainkat.
Egyrészről az egymást követő generációk iskolázottságának növekedése a családban a mindennapok szükségletévé teszi a generációk közötti tanulást, hiszen egyre több facebook nagyi követi nyomon az óvodai eseményeket az interneten is, másrészről az óvoda néphagyományőrző tevékenysége a szülőket és rajtuk keresztül a nagyszülőket is aktivitásra serkentette.
Terménybáb kiállításunkon nemcsak a gyerekek és a dolgozók alkotásai szerepeltek, hanem a kreatív szülők is faragtak gyönyörű darabokat. A szüreti felvonulásunkra egy nagypapa biztosította a pónifogatot, a szülők nagy számban kísérték el a gyermekeiket és a szüreti bálon az időseket is felköszöntöttük. A Luca napi barkács délutánunkra a szülők mellett a nagyobb testvérek is csatlakoztak, és valamennyien készítettek többféle alkotást, amelyet hazavihettek.
Tavaszköszöntő hagyományőrző napunkon a dolgozók is magukra öltötték a hagyományos boldogi viseletet, amelyet idősebb rokonoktól sikerült beszerezni. Az óvodásokat ezen a napon boldogi ruhába lehet öltöztetni, amelyre az anyukák időben elkezdtek felkészülni, hiszen a népviselet beszerzése és használata csak a nagyszülők és idős hagyományőrzők közreműködésével válhat valósággá. Nagyon örültünk, hogy az ifjú anyukák között akadtak néhányan, akik megtanulták elkészíteni ezeket a ruhadarabokat. Terka néni, a legidősebb hagyományőrző sok tanáccsal, kézimunkával segítette a projekt megvalósulását, ő készítette el a lakodalmi cifrázott kalácsot. Az ünnepségen még körünkben köszönthettük, a gyerekek kispatkóval kínálták, sajnos néhány hónapja eltávozott közülünk.
A faluközösség apraja-nagyja együtt munkálkodott a találkozó sikeréért, partneri kapcsolat alakult ki a generációk között. Kitágult a látóterünk és európai polgárnak érezhettük magunkat, jobban megértettük a másik embert, a minket körülvevő világot, tiszteletben tartva és rácsodálkozva az országonkénti sajátosságra. Az ismeretek átadásának fő terepe a közösség volt.
A földrajzi mobilitások során a résztvevők valós helyzetekben ismerték meg a sokszínű európai kultúrát. Az együtt végzett munka és tapasztalatcsere pedig új ismeretekhez juttatta a pedagógusokat, gyermekeket és szülőket. Egymás hagyományőrző tevékenységének megismerését a közös blog (communicationbyfolclore.blogspot.hu) létrehozása és folyamatos frissítése segítette, ahol videók, fotók, riportok és beszámolók dokumentálják a két év eseményeit. A találkozók során megtapasztaltuk az európai népek sokszínűségét és a különböző óvodákban alkalmazott módszerek változatosságát. A gyerekek és a felnőttek a saját és más népek kultúráját olyan kincsként ismerhették meg, amely a megosztás során gyarapszik. Az elkészült közös kiadványunk más óvodák és iskolák számára is hasznos lehet az európai gyermekfolklór megismerésében. A felgyűjtött helyi népi dalokról és játékokról saját és angol nyelvű leírást adtunk kottával és fotókkal illusztrálva. A négynyelvű (angol, svéd, román, magyar) kiadvány DVD melléklete megkönnyíti az óvodai szakemberek számára más népek játékainak adaptálását.
A projekt eredményei szorosan kötődnek óvodánk nevelési programjához, az elkészült projekttermék a sok egyéni munka mellett egy jelentős csoportteljesítmény, amely a generációk közötti együttműködéssel, kölcsönös tudásátadással valósulhatott meg. Elért eredményeinktől nem csupán a hosszú távú fennmaradást várom, hanem egy olyan fejlődés elindulását, amelynek gyökerei európai kapcsolatainkba kapaszkodnak.
Zsírosné Őszi Katalin