Tábla helyett táblagép: ismerkedés a kontinens iskoláival

2020 | Felnőtt tanulás, Köznevelés | interkulturális tapasztalat, tanári kompetenciák | Bács-Kiskun | II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola

A kecskeméti II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola tanárai azért indultak el Európa több országába, hogy digitális oktatási módszereket sajátítsanak el. Akkor még maguk sem gondolták volna, hogy ennél sokkal többet kapnak…

 

 

Intézmény neve: II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola Projekt címe: A XXI. század leendő európai polgárainak oktatása - A technika és az innováció alkalmazása a tehetség kibontakoztatása és a korai iskolaelhagyás legyőzése érdekében rakoczi-kecskemet.hu/index.php/cimlap/palyazatok/erasmus/a-xxiszazad-oktatasa

Ha megnézzük a Kecskeméti II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola honlapját, csupa szimpatikus dolgot láthatunk. Olyasmiket, amik alapján szülőként a legtöbben szívesen vinnénk oda a gyerekünket. Mert van olyan suli, amelyik a jó teljesítményt, a kiváló tanulmányi átlagokat hangsúlyozza, és van, amelyik a kicsik személyiségére fókuszál. Ez az iskola nem „versenyistálló.” Igyekeznek a teljesítménnyel is foglalkozni, de minden, amitől a diákok ki tudják bontakoztatni képességeiket, az hozzájárul a jó hangulathoz, és náluk ez az elsődleges szempont. Emellett kiemelten oktatják a nyelveket és a sportot, odafigyelnek a tehetséggondozásra, de a felzárkóztatásra is.

Nyitás a világ felé

Kecskemét legnagyobb általános iskolája ez, ahol 25 osztályban 526 tanuló tölti a napjai nagy részét. Ahhoz, hogy jól érezzék magukat, de közben kihozzák magukból a maximumot, már nem feltétlen elegendőek a hagyományos oktatási módszerek. Itt már kilenc éve úgynevezett kompetencia alapú tanítás zajlik matematika, szövegértés és szociális területen. Ebben tíz osztály érintett, ma már mindegyikben saját laptopon dolgoznak a tanulók, és több teremben működik projektor a tábla helyett. Ám nemcsak a modern eszközök fontosak, az újszerű csatornák is. Ahhoz, hogy például a nyelvtudásban magas szintre jussanak, nagy szükségük van nemzetközi kapcsolatépítésre. „Akárkivel is kerülünk kapcsolatba külföldről, igyekszünk a lehetőséget fenntartani, és a gyerekek felé is kiterjeszteni” – magyarázza Borosné Hegedűs Ilona angoltanár, projektkoordinátor. Ehhez a törekvéshez jött jól az intézménynek az Erasmus+ program, amiben ugyan pedagógusok vesznek részt, de a tanulók is profitálnak belőle.

„Ha a program segítségével sikerült kapcsolatba kerülnünk egy-egy iskolával, általában hamar beindult velük a levelezés, skype-olás, tanulópartnerek toborzása. De még arra is volt példa, hogy gyerekeink kijutottak Hollandiába, Spanyolországba, Írországba, Finnországba. Azt is nagyon szeretik, amikor hozzánk jönnek vendégek, így alkalmuk nyílik gyakorolni a nyelvet. Azt vettük észre, hogy ez elsőtől nyolcadikig nagy motiváló erő nekik. Így értik meg, hogy valóban érdemes tanulni.”

Talán több munkával járnak a nemformális tanítási módszerek, de Borosné Hegedűs Ilona egyértelműen kijelenti, hogy megéri befektetni a pluszenergiát. „Sokkal könnyebb megnyerni a gyerekeket a tanulásnak, ha azt látják, hogy a nyelvvel barátkozhatnak, levelezhetnek, ráadásul saját, jól ismert fórumaikon. Digitális eszközt is azért használunk egyre többet, mert ők ebben a világban vannak otthon, sokkal szívesebben tanulnak, ha használhatnak laptopot, okostelefont, és interneten is dolgozhatnak. Azt vettük észre, hogy ugyanaz a feladat sokkal jobban érdekli őket így, mint ha egy feladatlapot teszünk eléjük.”

Tehát míg más iskolákban, más tanórákon tilos a mobilhasználat, itt kimondottan támogatott. Nem csoda, hogy a gyerekek alig várják ezeket az órákat. Nyelvórán például nagyon jó módszer, ha felvételt készítenek, és így visszahallgathatják a saját hangjukat.

„Az én óravezetésemben mindig fontos volt az interaktivitás, az, hogy gondolkodásra késztessem őket” – mondja Kaszab Éva, az iskola történelem-angol szakos tanára. Igyekszem például olyan forrásokat bevinni, amivel rávehetem őket, hogy a megszokottól eltérően közelítsenek meg kérdéseket. „Lényeges, hogy az oktatás egyre gyakorlatiasabbá váljon, a tanár ne csak kiálljon, és ossza az észt...”

Digitális fejlődés és sok minden más

A nyitottság tehát eleve megvolt az itteni tanárokban, ezért amikor az Erasmus+ programban lehetőségük nyílt rá, hogy külföldi iskolák módszereit tanulmányozzák, egyik fő elemként ezt, a digitális eszközök mindennapi gyakorlatban való alkalmazását választották – ugyanakkor egészen más, a közösségi élettel kapcsolatos fogásokat is tanultak.

A fő cél az volt, hogy megismerjenek más rendszereket, struktúrákat, tanítási elveket – közvetlenül az Európai Unió különböző országaiban. Huszonheten vettek részt ebben több tagiskolából 2017 és 2018 folyamán. Tizenhárman külföldi továbbképzésen voltak, tizennégyen pedig az úgynevezett job shadowingot próbálhatták ki, vagyis meglátogattak adott iskolákat, és lényegében „ráépültek” azok életére tanítási órákon és azokon kívül is.

Ezeknek a projekteknek nagyon fontos eleme, hogy a hazatérők megosszák tapasztalataikat kollégáikkal, és természetesen amit láttak, annak adaptálható részét felhasználják tanítási óráikon vagy iskolai életükben.

„Nekünk a leginkább Lengyelország és Izland jó gyakorlatai tetszettek” – mondja Hegedűs Ilona. „Izlandon nézhettük végig például egy közösség agressziókezelési folyamatát – ebben ők nagyon sikeresek. Egyfajta mediációs, érékenyítő módszerről van szó, amivel osztályfőnökként semlegesíteni lehet az elharapózó konfliktusokat. Lengyelországban pedig azt találtuk a legérdekesebbnek, hogy hányféleképpen tudják használni a számítógépet, akár még fizikaórán is. Hogy melyek azok az angol nyelvű tanulóoldalak, amiket a diákok szívesen használnak. Ciprusról is hoztunk jó ötleteket. Ott szépen integrálják a többségtől eltérő, például mozgáskorlátozott vagy autista kisgyerekeket. Ez a feladat nálunk is adott, de kevesebb a lehetőségünk. Fantasztikus volt látni, hogy asszisztensi segítséggel ezek a gyerekek ott még a sorversenyeken is részt tudnak venni.”

Végül is mindegy, hogy egy-egy nemformális tanulási modell az oktatás mely területéről érkezik, a végcél az, hogy a részt vevő magyar iskola összességében váljon egy 21. századi, modern módszereket alkalmazó közösségé. „Érdekes megnézni, hogy a használt módszerek mind jól differenciálhatók, ami jól jön akkor, ha tehetséggondozásról vagy felzárkóztatásról van szó. Például ha digitálisan oktatunk, akkor meg tudjuk oldani, hogy a gyerekek személyre szabott házi feladatot kapjanak: mindenki a neki valót” – jegyzi meg Hegedűs Ilona.

Megmaradt barátságok

Kaszab Éva a stratégiai partnerségek koordinátorként minden utazáson ott volt. „Rengeteg új inspirációt kaptunk minden egyes helyszínen. Jól éreztük magunkat, de a lényeges inkább az, ami a hazatérés után történik. A kapcsolatok ugyanis élénken folytatódnak otthonról is. Főként egy uniós felületen levelezünk azokkal, akiket megismertünk. Itt folyik a tartalommegosztás, tanulás.”

Éva konkrét példát is mond. Volt olyan feladat, ahol mindenki a saját országa hüllőit, madarait, emlőseit vagy kétéltűit mutatta be a többieknek képes leírások és prezentációk formájában. „Egy-egy ilyen feladat nagyon sok műveltségterületet vonz – természetismeret, rajz, nyelv –, de a gyerekek észre sem veszik!”

Spanyolországban videokészítéssel foglalkoztak a pedagógusok, azóta a magyar gyerekek is egyre több mozgóképes tartalmat gyártanak. „Nagyon szeretik ezeket” – mondja Éva. – „Sokszor kiderül, hogy bizony kreatívabbak, mint mi vagyunk.”

„Talán a legnagyobb hozadék egy ilyen stratégiai partnerségben a nyelvi fejlődés. Nagyszerű látni, hogy már a tizenkét-tizenhárom évesek is milyen szépen kommunikálnak” – teszi hozzá Ilona. De konkrét számaik is vannak: a kétéves Erasmus+ projekt lezárulását követően ebben az iskolában megduplázódott a sikeres nyelvvizsgák száma! Az ezen eredmény eléréséhez használt nemformális eszközöket pedig egyre több tanár ismeri meg. „Műhelymunka keretében adjuk tovább ezt a tudást: mint a dominó, úgy terjed.”

A tanuláson kívül barátságok is szövődnek, vannak tanulópárok, akik havonta skype-olnak. Éva szerint ez már egy hosszú távú hatás: a tanulók európiság-tudata fejlődik. Tudatosul bennük, hogy határok nélkül tudnak kommunikálni másokkal. „Azt látom, hogy ők még inkább európainak érzik magukat, mint a korábbi generációk, hiszen módjuk van utazni, tapasztalni, látni a világból. Nem elszigetelten magyarok, hanem egy másik, nagyobb vérkeringés részének is érzik magukat.”

Kempf Zita