---

Ennek ékes példája Blaskó Barbara, aki Campus Mundi rövid tanulmányútra utazott az olaszországi Udinei Állami Levéltárba, hogy a doktori dolgozatához gyűjtsön anyagokat a 19. században Debrecenbe költözött olasz szalámigyártó családokról. Az elkészült disszertációjával tavaly elnyerte a tudományterület legjobb PhD értekezése címet az MTA Területi Bizottsága és a Debreceni Egyetem közös szervezésű pályázatán. Jelenleg ennek az olasz és magyar nyelvű kiadásán dolgozik, emellett kiállítást szervez Olaszországban. Most arról kérdeztük, hogy milyen utat járt be idáig.

Miért éppen Udinét szemelted ki a Campus Mundi rövid tanulmányutadhoz?

Kutatásom a magyarországi olasz jelenlét témakörével kapcsolatos, doktori értekezésemben a 19. században Friuliból érkező bevándorlókkal foglalkoztam. Ebben az időben ugyanis nagyon sokan érkeztek a Monarchiába elsősorban megélhetési nehézségek miatt és az iparban helyezkedtek el. Az általam vizsgált Vidoni család Debrecenben telepedett le, ahol megalapították a Pick és a Herz után az akkori Magyarország harmadik legjelentősebb szalámigyárát. A tanulmányút alkalmával elsősorban ezzel a családdal és az üzemükkel kapcsolatban szerettem volna anyagot gyűjteni. Jó lehetőségnek tűnt egy hétre kiutazni az udinei levéltárba, és felmérni, hogy mennyi, számomra hasznos anyagot találhatok ott. Csak egy hétre pályáztam, mert közben már dolgoztam is, így hosszabb időre nem igazán tudtam elszabadulni. Aztán végül sokkal többet hoztam ki belőle, mint amire számítottam.

Mi volt a legmeghatározóbb élményed a Campus Mundi ösztöndíjas időszakod alatt?

Éppen mielőtt kiutaztam volna, kaptam egy e-mailt egy olasz lánytól, aki egy, az artegnai emigrációval foglalkozó egyesület (Associazione ’la Sisìle’) vezetője, és olvasta az egyik cikkemet az interneten. Nagyon megörült neki, hogy van valaki, aki épp ezt a témát kutatja és még csak nem is olasz. Megbeszéltük, hogy amikor megérkezem, találkozunk egy cappuccinóra. Egyből megvolt a közös hang, rögtön meg is hívott az egyesülettel vacsorázni Artegnába, még helyi specialitásokat is főztek nekem. A találkozónknak köszönhetően abban az évben Magyarországra szervezték az emigrációs színhelyeket felkutató kirándulásukat és a Balatonnál, illetve Budapesten töltöttek néhány napot, majd Debrecenbe is ellátogattak, ahol többek között megmutattam nekik a Vidoni szalámigyár régi épületét is.

Hazatérésed után mit tapasztaltál, milyen hatással voltak a külföldi tapasztalatok a karrieredre?

Nagyon jó szakmai és baráti kapcsolatokat alakítottam ki ez alatt az egy hét alatt is. A levéltár dolgozóival, az előbb említett egyesület vezetőjével és az Udinei Tudománygyetemen oktatókkal a mai napig jó viszonyt ápolok. Emellett nagyon sok hasznos anyagot találtam, amit fel tudtam használni a disszertációmhoz. Nagyszerű élmény volt, hogy eredeti, olasz nyelvű levéltári dokumentumokat kutathattam és dolgozhattam fel. Úgy gondolom, önbizalmat is adott, hogy tudományos kutatómunkát végezhettem külföldön.

Jelenleg is Olaszországban tartózkodsz. Milyen út vezetett idáig?

A Campus Mundi ösztöndíjas időszak után még többször visszatértem Udinébe a további anyaggyűjtés és a kialakult jó kapcsolatok miatt is. Időközben elvégeztem egy olasztanári mesterképzést, így lehetőségem nyílt egy 9 hónapos Erasmus+ szakmai gyakorlaton részt venni az Udinei Tudományegyetemen, ami idén nyáron fejeződött be. Eközben kerestek meg a gemonai ökomúzeumtól (Ecomuseo delle Acque del Gemonese). Olvasták ugyanis az egyik olasz nyelvű cikkemet, és mivel épp a helyi ételekkel kapcsolatban szerveznek kiállítást, felkértek az artegnai kastélyban megrendezendő tárlat szakmai háttérmunkálatainak elvégzésére. Ezért úgy döntöttem, még maradok, és időközben, a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj támogatásával még fél évet ’nyertem’ az ökomúzeumnál.

Mesélj a kiállításról! Mit lehet majd itt megtekinteni?

A kastélyban három teremben lesznek kiállítva korabeli fényképek, grafikák a témakört összefoglaló rövid bevezetőkkel és képaláírásokkal, melyeket az olasz mellett magyar és angol nyelven is elkészítek, így a kiállítást később más helyszínekre is ’elköltöztethetjük’. Az első teremben az olasz emigrációról és a vándor szalámiárusokról lesz szó. A második részben a Magyarország területén szalámigyártással foglalkozó emigráns vállalkozókról tudhatunk meg többet, az utolsó terem pedig csak a debreceni Vidoni családról szól majd. Szeretnénk egy-két régi, húsfeldolgozáshoz és szalámikészítéshez kapcsolódó eszközt is bemutatni. A kiállítás megnyitóját szeptember 17-re tervezzük.

Milyen könyvet írsz éppen?

Még a disszertációm írása során ismerkedtem meg Dr. Török Róberttel, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum jelenlegi igazgatójával. Ő volt az egyik opponensem, és mivel nagyon izgalmasnak találta a témámat, felvetette, hogy érdemes lenne az értekezést a Múzeum kiadványaként, kötetben megjelentetni. A Nemzeti Tehetség Program ösztöndíjának is köszönhető, hogy a kötet hamarosan elkészül. Emellett a gemonai ökomúzeum munkatásai is jelezték, hogy szívesen támogatnák a könyvem olasz nyelvű kiadását, hiszen, az olasz közönség számára talán még érdekesebb ez a téma. Ha a kiállítás-megnyitón esetleg még nem is, hamarosan mind a két kiadást bemutathatjuk az érdeklődők számára.

Mik a hosszú távú terveid? Hogyan képzeled el az életedet 5 év múlva?

Most éppen Olaszországban vannak jobb szakmai lehetőségeim. Ha találok még támogatást, szívesen folytatom a kutatásomat, de nem ragaszkodom hozzá, hogy mindenképpen itt maradjak. Az biztos, hogy szeretnék továbbra is olasz-magyar kapcsolatokkal foglalkozni, tudományos kutatómunkát végezni. Nagy örömömre szolgál, hogy a kiállítás révén a gyakorlatban is hasznosulhatnak kutatásom eredményei. Izgalmas tevékenységnek tartom a kutatómunkámat és egészen biztosan elégedettséggel töltene el, ha eredményeit még öt év múlva is figyelemfelkeltő módon tárhatnám az érdeklődők elé, ezáltal egyre többen ismernék meg a történelemben rejlő szépségeket.

Ha egy mondatban kéne összefoglalnod, hogy a karriered szempontjából mit köszönhetsz a Campus Mundi ösztöndíjnak, mi lenne az?

Nagyon jó lehetőséget adott arra, hogy saját magamnak is bizonyíthassam a képességemet erre a pályára. Sokat segített az indulásban és abban, hogy meglássam, hogy tényleg értékes és fontos a kutatásom nemcsak magyar, hanem olasz, illetve nemzetközi viszonylatban is.

Az interjút készítette: Deme Felícia, TKA

Utolsó módosítás: 2022.08.30.