A Budapesti Művelődési Központban több mint 15 éve valósítanak meg európai uniós együttműködéseket. A projektek korábbi koordinátora, Brenner Zsuzsanna szerint a nemzetközi munkának is köszönhető, hogy megújultak az idősebb korosztálynak nyújtott programok az intézményben. Mindezzel nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a szenior korosztály társadalmi megítélése pozitív irányba változzon.

Hogy találkoztál először a Tempus Közalapítvánnyal?

2002 augusztusában kezdem el dolgozni a Budapesti Művelődési Központban, ahova nemzetközi referenst kerestek. A BMK ekkor már az első Grundtvig projektjének beszámolóját készítette, és további két nyertes pályázattal rendelkezett. Nemzetközi referensként az volt a feladatom, hogy bekapcsolódjak az együttműködések előkészítésébe és lebonyolításába. Az év őszén jártam először a közalapítvány épületében, akkor még a Nagyvárad téren. De ez már történelem…

Miért érdekelt ez a terület, miért kezdtél el nemzetközi projektek megvalósításával foglalkozni?

Akkor már mindenki az európai uniós csatlakozásról beszélt, és a leggyakrabban hallott szó a projekt volt. Kíváncsi voltam, és kihívásnak éreztem, hogy az elsők között lehetek, akik EU-s projekteket valósíthatnak meg még a csatlakozást megelőzően.

Mit tartasz a nemzetközi projektekben való részvétel legnagyobb hasznának?

Leginkább azt, hogy a közös munka mindig valami többletet eredményezett. Mindenki a legjobb szakmai tudása szerint vett részt a munkában, és óhatatlanul beledolgoztuk a nemzeti sajátosságokat is. A végeredmény minden esetben egy magas színvonalú termék lett, széles szakmai spektrumot ölelt fel, hiszen számos kultúra és megközelítés ötvöződött benne. Óriási lehetőség ez minden résztvevőnek, sokrétű szakmai és emberi fejlődést eredményezhet.

Hogyan motiválod, motiváltad a kollégáid, ismerőseid a pályázásra?

Hogy mindezt átadjam a kollégáknak, érdeklődőknek, megszerveztem a BMK nemzetközi klubját. Meglátogattunk szervezeteket és projekteket, így a résztvevők első kézből ismerhették meg a projektmunka szépségeit, nehézségeit és eredményeit. Ez sokkal interaktívabb és eredményesebb tanulási formának bizonyult, mint bármi más. Bátran kérdeztek a résztvevők, és a tanulás igazi élménnyé vált.

Az elmúlt 20 évben milyen tapasztalatokkal gazdagodott az intézményed a megvalósult projekteknek köszönhetően?

Az intézmény az idősek képzése, önkéntessége területén nemzetközi jó hírnévre tett szert. Ez azt is jelentette, hogy nem volt szükségünk partnerkeresésre, mert a külföldi szervezetek folyamatosan kerestek minket, és hívtak be újabb projektekbe. A BMK alapítása óta fontos szabadidős és képzési központ volt az idősebb korosztály számára, a nemzetközi projektmunka azonban megújította és átalakította a korábbi programstruktúrát. Nagyon fontos új elem lett az önkéntesség, illetve az öntevékenységre épülő tanulás megtapasztalása. Új, modernebb képzési formák jelentek meg az intézményben, amit a korosztály – a visszajelzések alapján – nagyon megkedvelt. Az idősek a passzív befogadó szerepből kiléptek, és aktív résztvevővé, a programok alakítójává váltak. Új elem volt a generációk közötti tanulás, együttműködés is. Úgy gondolom, hogy mindezzel hozzájárultunk ahhoz, hogy az idősebb korosztály társadalmi megítélése pozitív irányba változzon.

Mit profitáltál te a projekteknek köszönhetően?

Lehet, hogy egy nap is kevés lenne, ha mindent össze akarnék gyűjteni. Nehéz a szakmai és személyes fejlődést különválasztani, lényegében a kompetenciák teljes spektrumát fejlesztette a nemzetközi munkában való részvétel. Új gondolatokat, módszereket és megközelítéseket ismerhettem meg. Miközben az élethosszig tartó tanulásról beszéltem, én magam is részese voltam ennek a folyamatnak. Megtanultam pályázatot írni, az angol szaknyelvet, a kulturális különbözőségeknek köszönhetően új munkastílusokat ismertem és értettem meg. Sokkal rugalmasabb lettem, megtanultam a változó körülményeket menedzselni, és mindeközben nagyon jól éreztem magam. Nagyszerű embereket ismertem meg, barátságokat kötöttem, és még a férjemet is az uniós projekteknek köszönhetem.

Mit tartasz a legnagyobb sikernek a megvalósult programok kapcsán?

Amit szakmailag és emberileg is kiemelnék, az idős önkéntesekkel végzett munka. Sajnos korán elvesztettem a nagyszüleimet, ezért gyerekkoromban nagyon vágytam arra, hogy nekem is legyen nagymamám, nagypapám, akikhez elmehetek nyaralni. Az élet kicsit később mindenért kárpótolt, hiszen egyszerre több mint húsz nagymamám és nagypapám lett.

Felidéznél egy eseményt vagy a tanulmányutad egy mozzanatát, mely kifejezetten kedves számodra?

Az utóbbi idők egyik legmeghatóbb jelenete a „Mari néni csoporthoz” köthető, ahol informális keretek között tanultak egymástól a generációk. Az egyik téma az volt, hogy a történelem miként hatott a családok életére. Az egyik idős résztvevő elmesélte, hogyan élte meg Budapest ostromát gyerekként. Könnybe lábadt szemmel és meghatva mondtunk köszönetet, hogy megosztotta velünk a történetét.

De életem egyik legviccesebb utazását is az idős önkénteseimnek köszönhetem. Münchenben voltunk egy projekttalálkozón, és vonattal jöttünk haza, amikor a résztvevőim spontán élményfeldolgozásba kezdtek. A nagy nevetések közepette arra lettem figyelmes, hogy egy fiatalember bőszen jegyzetelte, amit hallott. A történet spontán barátkozásba csapott át, és a végén a fél kocsi velünk nevetett.

Hogyan látod a felnőttkori tanulás alakulását? Az uniós programoknak van rá pozitív hatásuk?

A saját környezetemben azt látom, hogy rendkívüli hatása van az uniós támogatással megvalósuló programoknak. Képesek a szakmai munkát megújítani és emberi életeket jobbá tenni, új irányt mutatni az egyéni fejlődéshez. Hihetetlenül nagy élmény azt látni, hogy a képzések résztvevői új értékeket fedeznek fel önmagukban, bátrabbak és nyitottabbak lesznek egymás iránt, vagy éppen egy másik generáció iránt. Jó lenne, ha minél többen megtapasztalhatnák, mit jelent az országhatárokat átívelő szakmai munka, tanulás és barátság.

A Tempus Közalapítvány 2002 óta áll kapcsolatban Brenner Zsuzsannával. Kezdetben a Budapesti Művelődési Központ nemzetközi projektjeinek megvalósításáért felelt, így szerzett tapasztalatokat az Egész életen át tartó tanulás program szinte összes felnőttoktatáshoz kapcsolódó pályázattípusában. Az Erasmus+ program kapcsán szakértőként tevékenykedik, főleg felnőttoktatási pályázatok és beszámolók értékelése terén.


Az interjút készítette: Fekete Éva

Utolsó módosítás: 2016.10.26.