Európai emlékezet

2014 | | | Hajdú-Bihar | Debreceni Nagytemplomi Református Egyházközség Immánuel Otthon, Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft.

Címkék: Önálló tartalom és információgyűjtés, feldolgozás, Példák, analógiák felismerése, Kritikai gondolkodás, Érvelés, Személyes és társas készségek, Önálló munkaszervezés, Projektszerű megvalósítás

Interjú Győri Zsófiával, a Debreceni Nagytemplomi Református Egyházközség Immánuel Otthon (főpályázó) vezetőjével és Gifló Péterrel, a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért  Közhasznú Nonprofit Kft. (partner) munkatársával, akik a „XX. századi Taigetosz, a fogyatékos emberek holocaustja” című európai emlékezet projektet valósítják meg az Európa a polgárokért program támogatásával.

Egy igazán érdekes, de kevéssé ismer t témát, a fogyatékos emberek holocaustját választották. Miért?

Egy munkatársunk – egy autizmussal élő fiatalember – hallott az Európa a polgárokért programról, és ő találta ki a témát. Magyarországon a mai napig kevés szó esik a fogyatékos emberek holocaustjáról. Mindnyájan tudtuk, hogy ez létezett, de teljesen feldolgozatlan terület volt. Körülbelül tíz éve jelent meg először Magyarországon ez a téma, Kármán Zsófia a DeJure alapítványtól kezdett el foglalkozni vele.  Igaz, hogy mi egy kis helyi szervezet vagyunk, de inspirált minket a téma, úgy éreztük, érdemes lenne alaposabban elmélyülni benne. Pillanatnyilag azt tudjuk, hogy Magyarországon fogyatékuk kapcsán nem hurcoltak el embereket a holocaust alatt, de a zsidó származású emberek közül voltak fogyatékkal élők. Nekünk a programmal a legfőbb célunk a szemléletformálás. Történelmi tény, hogy a fogyatékos emberek holokausztja nem a 40-es években kezdődött, hanem jóval korábban, a harmincas években gyökeret vert az eugenika gondolata és tudománnyá is fejlődött, melynek lényege annak kutatása volt, hogyan fejlődhetne ki egy tökéletesebb génállományú emberiség, a gyenge génállománnyal rendelkezők félreállításával, szaporodásának meggátolásával. Sajnos nem is ért véget a második világháborúval és nem is korlátozódott a német megszállás területeire. Kevesen tudnak róla, hogy a fejlett nyugati, jóléti országokban és az USA-ban még a hetvenes, helyenként a nyolcvanas években is működött a fogyatékos emberek kényszersterilizációja.  És ha nem is ugyanilyen súlyú, de mindenképp ebbe a sorba sorolhatók azok a társadalmi folyamatok, melyeknek eredményeképp a fogyatékos emberek nagy része ma Magyarországon méltatlan körülmények között, magánszféra nélkül, emberi méltóságának tiszteletben tartása nélkül éli mindennapjait nagy, elavult épületű intézményekben. Ezek kitagolása egyébként megkezdődött, de nagyon lassan halad. Szintén ide sorolnám azt a folyamatot, melynek során az iskolarendszerben szegregálódnak a fogyatékos gyermekek, mert nem tud elég befogadó lenni a teljesítménykényszer nyomása alatt működő iskolarendszer.

Mik az eddigi tapasztalatok a projekt megvalósításában?

Nagyon pozitívak a tapasztalataink, nagy nyitottságot találunk mind a szakmán, mind az egyházon belül (a projektgazda is egy egyházi szervezet), valamint a Holocaust Emlékközponttal is együttműködünk. Azt tapasztaljuk, hogy komoly érdeklődés van a téma iránt, magas szintű szakmai konferenciákat sikerült eddig szerveznünk, olyan kérdéseket feszegetünk, amik eddig nem igazán voltak a felszínen.

Mit jelent az, hogy a konferenciák mellett a művészet is fontos eleme a projektnek?

Két olyan eleme van a programnak, ami a művészethez kapcsolódik, a művészet nyelvén igyekszik a témát megfogni. Egy vándorkiállítást tervezünk, ahol a fogyatékos személyek holocaustja a téma, továbbá készülünk egy emlékhely kialakítására is. A készülő művészeti alkotásokban a fogyatékossággal szembeni attitűdöt vizsgálják a művészek, aminek feledhetetlen része a holocaust. Reményeink szerint a vándorkiállítás a debreceni Modemben indul majd el útjára.

Az interjút készítette: Velényi Réka