„Az anyaság lényegében nemformális tanulás”
2020 | Felnőtt tanulás | | Budapest | Pandora Egyesület
Az anyaság életünk legszebb, egyben legnehezebb hivatása. Épp ezért érdekes, hogy pont ezt nem tanítják sehol erre a hiányosságra talált újszerű megoldást a Pandora Egyesület Berecz Ágnes vezetésével, a „Mother Nature – Anyatermészet” című Erasmus+ projekt keretében.
|
Intézmény neve: Pandora Egyesület Projekt címe: Mother Nature - Anyatermészet |
„Én magam hat éve lettem először anya, és négy éve született meg a második gyermekem. Mindkét alkalommal rengeteg olyan kihívással néztem szembe, amivel kapcsolatban ötletem sem volt, hogy hova forduljak. Persze, itt-ott lehet beszélgetni más édesanyákkal, de ha belegondolunk: valójában úgy nevelünk gyereket, hogy nincs igazán mód arra, hogy rendszeresen megosszuk a problémáinkat másokkal, netán szakszerű segítséget kapjunk” – mesél Berecz Ágnes a Mother Nature ötletének születéséről.
A játszótéri vagy épp bölcsődei csevejnek valóban más a funkciója, és önmagában nem elegendő. Már csak azért sem, mert sok tabu létezik, amikről inkább nem szeretünk beszélni, viszont sokan hajlamosak úgy tenni, mintha számukra az adott dolog könnyű lenne. Pedig mindannyian a mélyvízbe csöppenünk ilyenkor. „Az egész gyermekgondozás, gyereknevelés olyan, mintha vennénk egy kenyérpirítót, de a használati utasítást csak akkor kezdenénk böngészni, amikor már ég a kenyér” – hoz szemléletes példát Ágnes. „Amikor várandósok vagyunk, valahogy csak a szülésig látunk. Pedig a lényeg utána kezdődik, csak arról senki nem beszél. Az anyák nem kis átalakuláson mennek át ilyenkor, nincs könnyű dolguk, miközben meg kéne érteniük, hogy pontosan mi történik velük, és mit tanulhatnak belőle.”
Vagyis egyfajta tudatos önmegfigyelésre, személyiségfejlődésre lenne szükség a projekt megálmodója szerint. Ő annak idején nem talált erre lehetőséget. Úgy volt vele, a legegyszerűbb, ha ő maga hozza létre, hogy legalább másoknak segítsen. „Olyan oktatási, közösségépítő programot álmodtam meg, amiben a nők önmagukat és egymást is tudják támogatni ebben a tanulási folyamatban. Merthogy az anyaság lényegében nemformális tanulás.”
Ezen időszak három fontos jellemzője
1. Minden átalakul
A nő önképe, prioritásai, világképe, életmódja teljesen megváltozik. Sokszor mentálisan nem is tudjuk olyan gyorsan követni, ahogyan történik ez a rengeteg érzelmi változás, miközben praktikus mintáink – például az alvásé, az étkezésé – is szétesnek. Ez nem könnyű, ugyanakkor hatalmas lehetőség a felnőtté válásra és a fejlődésre, valamint jó alkalom arra, hogy az otthonról hozott mintákat esetleg újraírjuk.
2. Kapcsolódunk a természethez
Kisgyermekünk éjjel-nappal teljes embert kíván. Ha nagyon nehéz a nap, akkor sokat segít egy nagy séta a szabad levegőn. Ezáltal kapcsolódunk saját természetünkhöz is, amitől a modern társadalomban kissé elszakadtunk. Már nem ősi életciklusaink szerint élünk. Amikor azonban egy gyermek megfogan, ez a természetes ciklikusság visszatér az életünkbe, és minden jobban sikerül, ha rá tudunk hangolódni. A természet gyógyít, relaxál, lelassít. Szép megfogalmazással: amit az anya természete nem bír el, azt az anyatermészet elbírja.
3. Újraértékeljük az életutunkat
Amikor a nőből anya lesz, olyan érési folyamaton megy keresztül, ami az élete más területeire is hatással lesz. Sokan ilyenkor újragondolják az értékrendjüket, karrierjüket, esetleg úgy döntenek, hogy más szakmát keresnek vagy munkahelyet váltanak, mert több időt szeretnének a gyerekükkel tölteni.
Berecz Ágnes először is ezeket az alapokat gondolta végig. Tudta, hogy szüksége lesz külső támogatókra. Annyiban nem volt nehéz dolga, hogy korábban (a Pandora Egyesület keretei közt) többször dolgozott már nemformális tanulással kapcsolatos ifjúsági projektekben. „Megkerestem olyan nőket Európa- szerte, akikről azt gondoltam, hogy ez a téma érdekelné őket, és szívesen is dolgoznék velük.”
Többen is akadtak, akik rögtön értették a tervét, így hamar összeállt a hét szervezeti partnerség olasz, szlovén, magyar, német és angol résztvevőkkel. Ez persze azt is jelenti, hogy ez a problémakör minden országban ismert: az anyasággal kapcsolatos dilemmák bizony globálisak…
A hatékonyság érdekében a projektcsapat kettős célcsoportban gondolkodott: az anyákon túl a velük dolgozó segítő szakembereket is meg akarták szólítani. A terv az volt, hogy elsősorban nekik dolgoznak ki olyan segédanyagokat, amelyek megtámogatják az önismereti folyamatokat, és lehetőséget adnak kortárs önsegítő csoportok indításához és vezetéséhez.
Végül négy konkrét termék született a Mother Nature – Anyatermészetnek elnevezett projekt keretében:
Önismereti kártyacsomag kis füzettel, amely negyvenkét alapelvet tartalmaz. Pozitív, megerősítő mondatokat, annak a tudásnak az elegyét, amit a résztvevők gyakorló édesanyákkal együtt dolgozva összegyűjtöttek. Ez használható egyénileg, terápiás üléseken vagy csoportmunkában is.
Könyv a tipikus kihívásokról, tapasztalatokról, a természethez kapcsolódás lehetőségeiről reflexív kérdésekkel, aktivitásokkal. Korántsem hagyományos kötetről van szó: a nemformális tanulást itt az interaktivitás jelenti.
„Az anya útja” önismereti kurzus, amelynél hat alkalommal idézik fel a nehézségeket, krízishelyzeteket, tanulnivalókat. Fontos kérdés, hogy új készségeiket (életszervezés, hatékonyság, nemet mondás képessége, a belső hang megtalálása, önbizalomnövelés) a résztvevők hogyan tudják más területeken hasznosítani.
A projektcsapatba mindenki nagy tapasztalattal érkezett a saját területéről, így egymástól is lehetett tanulni. A két nemzetközi tréning résztvevői művészeti eszközöket, természeti gyakorlatokat, tudatos jelenlét alapú módszereket tanultak a képzéseken, és ezeket a nemformális eszközöket vitték tovább a saját csoportjaikba.
Érdekes, hogy bár az anyaság helyzete mindenhol generál kérdéseket, minden országban máshová került a fókusz. „Magyarországon az a kimondatlan elvárás, hogy az anya legyen főállásban csak anya, végig a GYES alatt. Németországban pedig ellenkezőleg: pár hónapos gyerek mellől már menjen vissza dolgozni. Valójában mindkettő irreális elvárás” – említ egy jellemző kihívást a vezető. A különbségektől függetlenül a feladat mindenütt ugyanaz volt: felkutatni, hogy melyik országban kik lehetnek azok, akik számításba jönnek mint anyákat segítő szakemberek: pszichológusok, coach-ok, terapeuták, tanácsadók, védőnők, bábák, szülésznők vagy dúlák – belőlük igyekeztek támogató hálózatot létrehozni.
A nemzetközi együttműködések fontos hozadéka, hogy a közös cél elérése mellett, szinte észrevétlenül, közösség is épül hasonló területen mozgó, azonos érdeklődésű szakemberekkel. Ebben az esetben tizenhárman dolgoztak együtt, a munka egy része online zajlott, de négy élő találkozóra is sor került Szlovéniában, Németországban, Angliában és Magyarországon. „Bár végig voltak kihívások, nehézségek, sőt konfliktusok is, mégis minden alkalommal olyan volt, mintha régi osztálytársak találkoznának. Nagyon jó így együtt lenni, együtt dolgozni” – számol be a koordinátor.
Magyarországon tartották az első önismereti csoportot, azóta Európa-szerte mintegy százötven anya vett részt hasonlón. Minden csoport minden egyes tagja részletes visszajelzést adott, amiket a projektgazdák beépítettek a végleges csoportmunkába. Az általános értékelés az volt, hogy óriási szükség van erre a tevékenységre, egy olyan védett közegre, ahol az anyák megnyílhatnak. „Szeretnénk, ha minél teljesebben élhetnék meg ezt a szép időszakot, kapcsolódva a megváltozott belső világukhoz, és alkalmazkodva a külső körülményekhez. Hogy felismerjék új készségeiket és életcéljaikat, és azokat képesek legyenek megvalósítani” – összegez Ági. Magunk közt pedig elárulja: a program két éve alatt nyolc gyermek is született a projektcsapatban. Ő ezt úgy hívja: varázsdimenzió…
Kempf Zita
