„Én az egész projektet egy nemformális tanulási formának tekintem!”
2020 | Szakképzés | interkulturális tapasztalat, mobilitás, munkaerőpiac, szakmai gyakorlat, vendéglátás | Budapest | BGSZC II. Rákóczi Ferenc Közgazdasági Szakgimnázium
A fővárosi BGSZC II. Rákóczi Ferenc Közgazdasági Szakgimnáziuma saját bevallása szerint még az út elején tart az Erasmus+ pályázatok terén. Ehhez képest életük legelső pályázatának eredményei máris sok szempontból mérföldkövek. Galgóczy Évával, a „Nemzetköziesítés a korszerű turisztikai képzés jegyében” elnevezésű Erasmus+ pályázat koordinátorával beszélgettünk többek között a szakmájukat érintő innovációkról, illetve a diákok „menni vagy maradni” dilemmájáról.
|
Intézmény neve: BGSZC II. Rákóczi Ferenc Közgazdasági Szakgimnázium Projekt címe: Nemzetköziesítés a korszerű turisztikai képzés jegyében |
Úgy tudom, ez volt az első erasmus+ pályázat, amit az iskolájuk megnyert.
Ez valóban így van, bár nem először pályáztunk. Többek között talán ezért is éreztük mindannyian, hogy fordulóponthoz érkeztünk. Néhány éve indítottuk el az idegenvezetői képzést, a jelentkezők száma azóta folyamatosan emelkedik, ezzel együtt pedig nő a külföldi szakmai gyakorlatok iránti érdeklődés is. Ez a pályázat kiváló lehetőségnek bizonyult a diákjaink és saját szakmai tapasztalataink bővítésére.
Kik voltak a legfontosabb partnereik?
A diákok először Görögországba mentek, ezt követte Németország, Lengyelország és végül Olaszország. A szakmai gyakorlatok helyszínei elsősorban szállodák voltak, illetve más, elismert idegenforgalmi cégek. A fiatalok mindenhol nagyon jól érezték magukat, nekünk pedig minden szakmai partnerünkkel harmonikus volt az együttműködés. Ha valakit ki kellene emelnem, akkor azért a németeket említeném, mert ők voltak azok, akik a legpontosabban megterveztek minden részletet. Azok a diákok, akik német cégekhez kerültek, pontosan tudták, hogy mire számíthatnak, mi lesz a munkakörük, mik lesznek a feladataik, mennyi szabadnapjuk lesz, és kikkel fognak együtt dolgozni.
Önöknek mennyi beleszólásuk lehetett a diákok szakmai programjának kialakításába?
A programmal kapcsolatos elvárásainkat maximálisan figyelembe vette minden partnerünk, hiszen egy tanulási eredmény alapú ECVET mobilitási programot dolgoztunk ki, ráadásul megterveztük a tanulási eredmények mérését, értékelését is.
Mik lettek így a legfontosabb célkitűzéseik?
Mindenekelőtt szerettük volna, ha a fiatalok betekintést nyernek a turisztikai és idegenforgalmi szakma újdonságaiba, amire itthon kevesebb lehetőségük van. Szintén fontos célkitűzés volt a részünkről, hogy fejlődjenek a diákok szociális és transzverzális készségei. A program nemzetközi jellege miatt kiváló lehetőségnek éreztük azt is, hogy többféle munkakultúrával találkozhatnak, egyben visszajelzést kaphatnak arról, hogyan állják meg a helyüket nemzetközi környezetben.
Említette a szakmai innovációt. Mire gondol pontosan?
Görögországban, ahol egy hotel recepcióján dolgozhattak a tanulóink, megismerték az úgynevezett Filoxénia foglalási rendszert. Németországban a rendezvényszervezésbe pillanthattak bele a gyerekek, ami azért volt komoly nóvum, mert ez a hazai képzésnek jelenleg nem része. Szintén nagyon hasznos volt a több helyen bevezetett úgynevezett rotációs rendszer, annak a lehetősége, hogy például egy szállodán belül több munkakörben is kipróbálhassák magukat.
Visszatérve akár a partnerekkel, akár a diákokkal történő együttműködésre, milyen nemformális módszerekkel dolgoztak a program során?
Én az egész projektet egy nemformális tanulási formának tekintem, de hadd említsek meg egy konkrét esetet. Görögországban voltunk a diákokkal, amikor a gyakorlat félidejében eszünkbe jutott, hogy az rendben van, hogy mi folyamatosan szemmel tartjuk őket, de vajon hogyan élik meg a gyakorlatot ők maguk? Mik az ő igényeik az első három hét tapasztalatai alapján? A kinti mentorral összeállítottunk egy önreflexiós kérdőívet, melynek segítségével a diákok visszajelezhettek a programban szerzett tapasztalataikról. Utána a mentoruk is értékelte őket: Hogyan állják meg a helyüket? Miben kell még fejlődniük? Hogyan kezelték a konfliktusaikat? Mik azok a feladatok, amiket teljes biztonsággal el tudnak végezni? Mindezt németül, illetve angolul vitattuk meg. Nagyon hasznosnak éreztük ezt a módszert mindannyian, különösen mivel ez ismét nagyon jó lehetőséget teremtett arra, hogy a diákok fontos alapkészségei is fejlődhessenek, köztük az önérdekérvényesítés, az önismeret és a kommunikáció.
A diákok hat hetet tölthettek kint egy-egy gyakorlaton. Szükségük volt felnőtt kísérőre?
Igen, a kísérőtanárok a szakmai gyakorlat első hetét velük töltötték a fogadóhelyen, ezzel segítetve a beilleszkedést. Ennek a diákok részéről érezhető igénye egyáltalán nem volt meglepetés. Iskolánkban sok a hátrányos helyzetű diák, többségük még sosem utazott messzire. Nekik különösen fontos volt, hogy valaki „fogja a kezüket”, akkor is, ha már szinte mindannyian nagykorúak.
A diákok egy része gondolom kifejezetten nehéz anyagi körülmények között él. Ők számíthattak a plusz anyagi támogatásra?
Igen, az Erasmus+ program egyik erőssége, hogy támogatja a résztvevőket, még akár a munkaruha megvételében is. Erre azért is volt szükség, mert egy négy- vagy ötcsillagos szállodában szigorú előírás szabályozza a személyzet öltözködését.
Ön is többször vett részt a programban kísérőtanárként. Hogyan élte meg ezt a szerepet?
Több diákom története emlékezetes. Tavaly nyáron például Berlinbe kísértem el az egyik fiút, aki akkor ült életében először repülőn. Értelemszerűen tele volt kérdésekkel és félelmekkel, ehhez képest hat héttel később kifejezetten felszabadultan és boldogan jött haza. Ma pedig már alig várja, hogy újra részt vegyen egy ehhez hasonló nemzetközi programban. Én az ilyen történeteteket tartom a program legnagyobb sikerének.
Nem tart attól, hogy ezek a fiatalok megragadják a lehetőségeket és kint maradnak?
Tény, hogy volt olyan diákunk, akinek a gyakornoki program után állást kínáltak. Egyikük azóta befejezte az itthoni képzést, majd visszahívták Németországba, és ott is elvégzett egy tanfolyamot. Ma pedig már F&B helyettes vezető abban a szállodában, ahol Erasmus+ szakmai gyakorlatát végezte, mellette ő az egyik kinti mentora az erasmusos diákjaimnak. Ő például egy vidéki kisvárosból jött a fővárosba tanulni. Az Erasmus+ pályázattal kinyílt egy ajtó előtte, ő pedig remekül kihasználta a lehetőséget. Bizonyára nem ő lesz az egyetlen, aki szívesen tölt több időt külföldön, ezzel együtt viszont a diákok többsége hazajön, hiszen a külföldi referenciákat és a megszerzett nyelvtudást itthon is kiválóan tudják kamatoztatni.
A projekt fontos része volt a tanári mobilitás is. Ezzel kapcsolatban miket tekint a legnagyobb eredménynek?
Hasonlóan a diákokhoz, a kollégák lelkesedése és a jelentkezők száma is folyamatosan emelkedik. A hosszú távú célkitűzéseink között is ez az egyik prioritás. Jó lenne minél több kollégát kimozdítani a komfortzónájából. Azt szoktam nekik mondani, hogy ez az egész egy hatalmas kaland, amiben ha az ember felkészülten vesz részt, emberileg is, szakmailag is felejthetetlen élményt kap.
Bakóczy Szilvia
