Mindenki másképp egyforma
2020 | Köznevelés | drámapedagógia, színház, IKT, nyelvtudás, tanári kompetenciák | Budapest | ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskola és Gyakorló Gimnázium
Címkék: Drámajátékok bevonása, IKT eszközök alkalmazása a tanórán
Különböző igények mentén, azonos célokért dolgoztak együtt az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskola és Gyakorló Gimnázium pedagógusai. 13-an vettek részt külföldi továbbképzéseken, amelyeknek köszönhetően az iskolában alkalmazható 21. századi módszereket és modern technikákat ismerhettek meg. J. Tóth Judit angol szakos tanárt kérdeztük az Erasmus+ projektjükről.
Mindenki másképp egyforma, olvassuk a projekt címét. Hogyan sikerült ezzel a megvalósítás során azonosulni?
Ahogy általában mindent a projektben, ezt is közösen találtuk ki. Az iskolában sok kiemelten tehetséges gyerekkel foglalkozunk, de itt is legalább annyira fontos az egyéni képességek szerinti fejlesztés, mint a hátrányos helyzetű gyerekeknél. Ez az iskolánk egyik alapfilozófiája is: nincs két egyforma diák, de nincs két egyforma tanár sem, mindenki ugyanúgy értékes része a közösségnek. Azt is szerettük volna kifejezni, hogy mi tanárok is sokfélét szeretnénk, de ez is összeáll egy közös cél érdekében.
Mi az, amire a projektmenedzsment során kifejezetten büszke volt?
Számomra a legfontosabb, és ezzel az előző kérdéshez is tudok csatlakozni, hogy közösen dolgoztunk. Végig együtt csináltuk, a nulladik perctől kezdve, miután kitaláltuk, hogy mit is szeretnénk. Együtt írtuk meg a pályázatot. Felosztottuk részekre, és az alapelképzelés szerint ezeken dolgozott mindenki, majd ezt fésültük össze. Ez a közös erőfeszítés azért is volt fontos alapja a pályázatnak, mert így a tanár kollégák is jobban látták, hogy mire vállalkoznak. Hogy ez nemcsak egy ingyen utazás, hanem mögötte bizony kemény, általuk is befektetett munka áll, és a disszemináció során még továbbra is lesz ezzel teendőjük.
Születtek-e új kapcsolatok akár a tantestületen belül a pályázatnak köszönhetően?
Persze, sőt, olyan vonalak mentén, amik jellemzően nem jönnek létre egy iskolában maguktól. Nyilván az azonos szakos, vagy egy osztályban tanító tanárok között kialakul egy kapcsolat, de itt keresztül-kasul behálózta az iskolát egy újfajta szakmai háló. Ez nekem is, mint projektmenedzsernek, nagy sikerélmény volt. A projektben a nagyjából 90 fős tanári karból 13-man vettünk részt, de az ezen alapuló, most futó projektünkben már 23-man. Ez a létszám nagyobb, mint bármelyik munkaközösségünké. Ez egy olyan csapat, ami nagyon meghatározó az iskola életében.
A projekt fő célja a tanárok továbbképzése volt, ehhez pedig külföldi kurzusokat kellett keresni. Mit vettek figyelembe a tervezéskor?
Minden kollégának feltettem a kérdést, hogy szakmailag mi érdekli jelenleg, és mi motiválja a további fejlődésre. Volt, akinek angol tanfolyamra volt igénye, de volt, aki egészen specifikus szakmai ötletekkel állt elő. Igyekeztünk minél diverzebb tematikát összeállítani a kurzuskínálat alapján, hogy később minél több és szerteágazó tudást és tapasztalatot tudjanak közvetíteni a projektben részt vett kollégák a tantestület tagjai felé.
Van olyan újdonság, amit a megtanultaknak köszönhetően alkalmaznak az iskolában?
Két kollégánk is részt tudott venni CLIL tematikájú képzésen. A rövidítés a „Content and language integrated learning” kifejezést takarja, ami magyarul a tartalom és a nyelv együttes tanítását jelenti. Ilyenkor a tanítási folyamatban a nyelvet mint eszközt használjuk például biológia, matematika vagy történelemórán. A projekt által a kollégák nemcsak alapos elméleti tudást kaptak, hanem gyakorlati ötlettáruk is gyarapodhatott. Ennek köszönhetően mondhatom, hogy mostanra az iskolánkban nagyon komolyan foglalkozunk és dolgozunk a CLIL módszerrel. Ez egyrészt segíti, hogy az angolból nem annyira erős gyerekek, akik egy másik tárgyból jobbak, a nyelvi órákon csillogtathassák biológiai vagy matematikai tudásukat, másrészt megmutatja, hogy van átjárás a tantárgyak között.
Emellett azoknak a végzősöknek, akik előrehozott érettségit tettek, és emiatt kiesnének az angoltanulásból, létrehoztunk egy heti kétórás kurzust. Ebben pszichológiával, üzleti nyelvvel, társadalom- és természettudományokkal foglalkozunk, természetesen angolul. Azt tapasztaltuk, hogy ez nagyban segíti a diákok motivációját.
Én úgy látom, hogy az egyik legnagyobb hatású vonulata ennek a projektnek, hogy a CLIL szemlélet ennyire beleívódott a tanári, szakmai munkába.
Milyen kurzusokon vettek még részt?
Voltak kollégák, akik olyan technológiai továbbképzésen vettek részt, ahol kifejezetten az infokommunikációs eszköztáruk bővítése volt a cél. Megjelent az értékelésre vonatkozó „gamification” szemlélet is, ahol valamilyen, az önvezérlést segítő rendszerben, alkalmazásban a teljesítményük alapján kapott pontok szerint kapnak visszajelzést a diákok a tudásukról. Ez egy elég friss szemlélet, és egy nagyon építő szakmai diskurzus is kialakult az iskolai disszemináció során.
Ezek az elsajátított készségek a mostani járványhelyzet miatti távoktásban is szerepet kaphattak…
Elképesztő nagy segítség volt! Azok a tanárok, akik ezeken részt vettek, nagyon sok ötlettel tudtak előállni, technikai területen is. De itt említeném meg a tanulói autonómia és önvezérlés kérdéskörét, illetve a formatív értékelést is. Mindkettő olyan készségeket követel meg a pedagógusoktól is, amiket a jelenlegi helyzet hozott előtérbe. Hiszen hagyományos dolgozatot írattatni szinte felesleges, sokkal lényegesebb a személyre szóló visszajelzések és az azokon keresztüli oktatási lehetőségek kiaknázása. Itt még megjegyezném, hogy a tanárjelöltjeink számára is tartottunk egy szemináriumot a XXI. századi készségekről, amiért ők is kifejezetten hálásak voltak, mivel ez az egyetemen ennyire hangsúlyosan számukra még nem jelenik meg.
Drámatechnika területén is részt vettek képzéseken. Ez hozott változást az iskola életében?
A drámatechnika mindig nagyon izgalmas, és megfogja az embereket. Az ezen részt vett kollégák utána nagyon jó belső továbbképzést tartottak nekünk. Erősen berobbanóban van ez a szemlélet is, és nyelv- vagy irodalom szakos kollégák mellett olyan tanárok is részt vettek ezen, akik osztályfőnöki munkájuk során tudnak alapozni az itt megtapasztaltakra. Ez a következő projektünkben is nagyon hangsúlyos szerepet fog kapni.
Az eddigiek alapján elmondhatjuk, hogy az elsajátított készségek és a tudás átadására is nagy hangsúlyt fektettek.
Én mindenkitől azt kértem a projektben, hogy dolgozzon ki egy témát, amit workshopon tud prezentálni, és írjon le egy gyakorlatot, amit a saját tanulói csoportjában be tud építeni. Ez volt az alapelvárás a projektben, de a disszeminációnak is ez volt az alapja.
A résztvevők szemináriumot tartottak az elsajátított tudásukról az iskolában vagy azokban a szerveződésekben, tanári egyesületekben, nagyobb közösségekben, ahova mi is tartozunk, például a gyakorló iskoláknak szóló konferencián, és több szakmai egyesület éves konferenciáján is megjelentünk egy-egy workshoppal.
Volt egy blogunk is, ez nem volt kötelező, de akik írtak, nagyon élvezték, hogy azonnali visszajelzést tudtak adni. Ez inkább egy kis színes epizód volt, a szakmai beszámolók ebben kevésbé voltak hangsúlyosak.
Nagyon fontos szerep jutott viszont annak, hogy az iskolában minden évben tartunk egy Erasmus napot. Itt például volt egy magyaros kolléga, aki Dublinból jött haza egy tanfolyamról, és az ír nyelvről tartott nyílt órát, ami óriási sikert aratott a diákok körében is. Ennek a rendezvényünknek köszönhetően többen is úgy távoztak, hogy a későbbiekben ők is szeretnének részt venni valamilyen Erasmus+ programban. Ezek az alkalmak segítik azokat az erőfeszítéseinket is, hogy leromboljuk azt az elképzelést, hogy ez egy kizárólag angolul futó program. A kollégák kezdenek ráébredni arra, hogy ez egy európai program, és bármilyen nyelvvel érdemes elindulni.
Gáll Benedek Bence | Tempus Közalapítvány
