Az ifjúságsegítők között is előfordul kiégés – most itt a peer szupervízió! - Erasmus+ Nívódíj 2020
2020 | Ifjúsági terület | nívódíjas projekt, önkéntesség, szociális kompetenciák | Budapest | Együttható Közösségépítő Egyesület
Címkék: Problémamegoldás
Nem elég, ha a fiatalok jól vannak, fontos, hogy a velük foglalkozók is bírják a terheket. Ebben segít egy alternatív szakmai önfejlesztő módszer, amelynek hazai elterjesztésében az Együttható Egyesület Erasmus+ projektjének is fontos szerepe volt.
Kiégés. Ismerjük a szót, és leginkább az egészségügyi vagy a szociális szférában dolgozókkal kapcsolatban használjuk, bár érintettek lehetnek akár a gazdaságban dolgozó cégvezetők is. Mindenki, aki a munkájában erős mentális, lelki nyomásnak van kitéve. Azt gondolhatnánk, hogy aki fiatalok közt tölti a napjait, azt az ilyesmi nem fenyegeti. Pedig a tinédzserkor nagyon is veszélyeztetett időszak, megterhelő lelkileg, és ez a feszültség az ezzel a körrel dolgozó ifjúsági szakembereket is érinti.
A szupervízió egy olyan technika, ami a munkahelyi stresszt, a humán szakmákkal együtt járó lelki terhelést segít csökkenteni, és ezzel a néhány éve már diagnózisként is ismert kiégést megelőzni. A lényege az, hogy fórumot ad az érintett munkatársnak arra, hogy időnként kibeszélje a gondjait, a munkájával kapcsolatos dilemmáit, konkrét esetkezelési kérdéseit – egy külső, józan és objektív nézőpontot behozó személy vagy csoport támogatásával.
Nagyszerű eszköz, ugyanakkor messze nem mindenki számára elérhető, akinek szüksége lenne rá. Egyrészt mert nincs hagyománya minden területen, másrészt mert komoly költségei lehetnek. Erre a problémára kínál megoldást a műfaj egy frissebb változata, az úgynevezett peer szupervízió, ami olyanoknak is újdonság lehet, akik amúgy az alapfogalmat ismerik.
Szupervízió – egy kicsit másként
Mint minden jó ötlet, ez is egy nagyon egyszerű gondolaton alapszik: ne kívülről hozzunk segítséget, hanem legyünk a saját magunk segítői! Vagyis ha nincs mód arra, hogy külsős szakember végezzen szupervíziót időről időre egy szervezetnél, akkor a belsős stábtagok saját maguk is teremthetnek olyan bizalmi közeget, ami megfelelő a feszültségek levezetésére, fontos kérdések tisztázására, ellentmondások feloldására.
A szociális és oktatási területen már tapasztalattal bíró Együttható Egyesület azt a célt tűzte ki a Let it be vol. 2 - Shared Wisdom című Erasmus+ képzésében, hogy ezt a módszert minél több érintettnek bemutassa, megtanítsa, ezzel javítva a részt vevő országokban működő ifjúsági munka minőségét, fejlesztve az ott dolgozó szakemberek személyiségét és képességeit.
„A peer szupervízió tulajdonképpen egy strukturált esetfeldolgozási és párbeszéd-forma, csak épp vezető nélkül" – magyarázza Szentpétery Elemér projektkoordinátor. – „Mindegyik csoporttag egyenrangú, és a szerepeket (moderátor, esetmegosztó, titkár, konzulensek) változtatják. Feltesznek egy kulcskérdést, amire adott időkereten belül keresik a választ. Az eszköz lehet moderált beszélgetés vagy akár szabad ötletelés. Előnye, hogy könnyen elsajátítható és külső erőforrás nélkül használható, habár létezik egy olyan verziója, amikor szervezetek között működik – új nézőpontokat behozva ezzel.”
Hogyan történik a gyakorlatban?
Az Erasmus+ program által támogatott projektben tehát ifjúsági szervezetek képviselői (kortárs segítők, pszichológusok, mentorok, animátorok) vettek részt kilenc országból. A tizenegy napos képzés három elemre épült: nyitott workshopok, csoportos szupervízió és reflexiós csoportok. „Az elsődleges célunk kettős volt: felkelteni az igényt a szakemberekben a párbeszédre, illetve felhívni a figyelmet a burn out jelenségére. Emellett a résztvevők tapasztalati tanuláson keresztül megérthették a csoportdinamikát és a felelősség átruházásának fontosságát.”
Első körben a korábbi külföldi partnereiket keresték meg, és pozitív volt a fogadtatás. A keretek meghatározása nem volt könnyű, mivel Elemér és munkatársai azt tapasztalták, hogy eltérő az ismeretanyag és a fogalomhasználat Kelet- és Nyugat-Európában, sőt, van, ahol a szupervízió fogalma is újnak számít. Ráadásul ebben a projektben több szakma találkozik. „Úgy döntöttünk, hogy nem vágunk rögtön a közepébe. Mielőtt behozzuk a képzésbe a peer szupervíziót, az első öt napon igyekszünk megteremteni a csoportbizalmat, és létrehozni az önreflektívtereket, létrehozni a megfelelő attitűdöket és csoportkultúrát.”
Más kihívásokkal is találkoztak menet közben. Mivel 2017-től évente ismétlődő képzésről volt szó, ez lehetőséget adott arra, hogy rugalmasan csiszolgassák a részleteket – ebbe a folyamatba maguk a résztvevők is beleszólhattak. „Úgy tekintünk erre a projektre, mint egyfajta szigetre, ezért mindig távol szervezzük a civilizációtól. Így a résztvevők csak a szakmai önismeretükkel foglalkozhatnak minden nyomás nélkül.”
|
A PROJEKT ÉRTÉKEI: Valós helyzetekre és igényekre reflektál, az eredmények és tapasztalatok pedig beépíthetőek a helyi ifjúsági munkába. A projekt tudatosan tervezett és alaposan dokumentált, kipróbált partnerségben valósult meg, a szervezetek szoros együttműködésében. A tevékenységek és a résztvevők visszajelzései alapján a tervezett tanulási célok megvalósultak, így az önreflexió és szupervízió kapcsán azonnal alkalmazható módszereket tanultak, emellett pedig kompetenciafejlesztésük is tetten érhető, amely szintén támogatja jövőbeli munkájukat, ezáltal biztosítva a projekt fenntarthatóságát. Intézmény: Együttható Közösségépítő Egyesület, Budapest |
Mi történik egy ilyen tizenegy napos program alatt?
Például reflexiós csoportülések az önismereti és reflexiós készségek erősítésére. A résztvevők az aznapi jelenlétükre, aktuális témáikra reflektálhattak vezetett kérdések és moderált beszélgetés keretében. „Arra ösztönöztük őket, hogy megfigyeljék saját érzeteiket, belső történéseiket, és hangot adjanak ezeknek, valamint visszajelzéseket adjanak és kapjanak társaiktól” – mondja Szentpétery Elemér.
A program egyik fő tengelye a workshopok voltak fix témamegjelöléssel – a résztvevőknek ezeket a témákat kellett feldolgozni saját eszközeikkel. Ez lehetőséget nyújtott más kontextusban való tesztelésre, tapasztalatcserére és az önismeret fejlesztésére. „Facilitátorok által hozott szituációkat kellett csoportonként feldolgozni: hogyan járnának el? Mi a feladatuk abban a helyzetben? Vagy épp a résztvevők egy csendes helyre vonulva párokban megosztottak egymással egy-egy nehezebb történést az életükből, a másik feladata pedig az aktív hallgatás és az empátia gyakorlása volt. A résztvevők jeleneteket alkottak annak megmutatására is, hogy mi történik, amikor bizonyos szabályok nincsenek betartva, vagy nem definiáltak. A céljaikat nyíl alakú papírdarabokra írták fel, és a teljesülésüket napi szinten ellenőrizték. És persze jöhetett maga a peer csoportos szupervízió.” A kötetlenebb elemek között szerepelt művészetterápiás foglalkozás és kulturális est is, ahol a partnerországok képviselői interaktív feladatokon keresztül mutatták be saját vidéküket.
Szórakoztató tanulás, hasznos gyakorlat
A három év alatt ez a program az Együttható talán legerősebb nemzetközi képzése lett: minden évben más fókuszt kapott. Ma már honlapja is van, illetve könyv alapján is elsajátíthatók a tréning lépései. Nem száraz információhalmazt kell elképzelni, inkább a megismert esettanulmányokkal találkozhatunk írásos formában is – az egyesület szervezetek körében terjeszti a kiadványt. A visszajelzésekből ugyanis az derült ki, hogy a programra nagy szükség van, a résztvevők nemcsak jól érezték magukat, de hasznosítják is a tanultakat a gyakorlati munka során. „Egy részüknek újdonság volt, amit itt hallottak” – számol be az utóhatásokról Szentpétery Elemér. „Ők azóta már tíz országban valósítottak meg további eseményeket a tapasztalataik átadására. Van, ahol az elnökségben, másutt a kliensekkel kapcsolatos döntéshozásra használják a módszert. Mostanra kialakult egy hatvan fős, aktív nemzetközi közösség.”
Az interjút készítette: Kempf Zita,
újságíró
