Campus Mundi projekt

A Tempus Közalapítvány szervezésében, a Campus Mundi program támogatásával 2018 júniusában megvalósult Fókuszban a minőségfejlesztés – Az oktatók szerepe a felsőoktatás nemzetköziesítésében szakmai konferencia több érdekes szemszögből járta körbe a magyar felsőoktatás nemzetköziesítésének kérdéskörét.

Nemzetközi színtéren is versenyképes egyetemek

- Az oktatók szerepe

A rendezvény résztvevői plenáris előadások és délutáni szekciók keretében kaphattak pontosabb képet az intézményi folyamatok mélyebb megértéséhez, fókuszálva az oktatók szerepére, lehetőségeire. A legfrissebb kutatási eredmények, hatékony stratégiák, működőképes gyakorlatok mellett a kihívásokról, nehézségekről és a megoldási lehetőségekről is szó esett. Külön érdekessége volt a programnak, amikor a témában elismert nemzetközi szakértők beszéltek arról, hogyan látják a magyarországi felsőoktatási intézmények nemzetköziesítési gyakorlatát európai és világviszonylatban.

 

NEMZETKÖZIESÍTÉS – HÁROM FONTOS GYAKORLATI KÉRDÉS

1. Milyen szerepet játszhatnak az egyetemi oktatók a kifelé és befelé jövő hallgatók mobilitása szempontjából? 

Egy külföldön tanító oktató jó példa lehet a kollégái számára, ugyanakkor a híd szerepét is betöltheti azzal, hogy segít a hallgatóknak tájékozódni a külföldi  ösztöndíjlehetőségekről, és konkrét információt adhat számukra egy adott országról. Érdemes alulról építkezni, és az oktatóknak törekedni arra, hogy a nemzetköziesítés a tantermekben is megtörténjen, ne csak intézményi szinten foglalkozzanak a kérdéssel.

2. Az oktatók nemzetköziesítési tevékenységei hogyan járulhatnak hozzá a felsőoktatási intézmények fejlesztéséhez?

A nemzetköziesítés számos kihívás elé állítja az intézményeket, és ezzel együtt az egyetemi oktatókat is, akik kulcsszerepet játszanak az oktatás minőségének fejlesztésében. Különböző ösztöndíjprogramoknak köszönhetően az oktatók is bekapcsolódhatnak a
nemzetközi vérkeringésbe, megújíthatják oktatási módszertanukat, erősíthetik kapcsolatrendszerüket, fejleszthetik idegen nyelvű kurzusaikat, ezáltal pedig hozzájárulhatnak a képzési színvonal emelkedéséhez. A hallgatók tájékoztatásában és motiválásában
szintén kiemelkedő szerepük lehet az oktatóknak, akik a külföldön szerzett kreditek hazai elfogadásával is sokat tehetnek a mobilitási kedv növelése érdekében.

3. Milyen kihívásokkal kell szembenézniük az egyetemeknek és főiskoláknak a nemzetköziesítés, és elsősorban a külföldi hallgatók fogadása kapcsán? 

Az egyik legnagyobb kihívás a bejövő hallgatók integrálása, ami szintén érinti az oktatókat. A tapasztalatok alapján a külföldi és a hazai hallgatók nem igazán érintkeznek egymással, ezért nagyon hasznos lehet például interkulturális érzékenyítő kurzusok szervezése. Ugyanakkor az oktatónak fi gyelembe kell vennie, hogy a különböző kultúrákból érkező hallgatók más attitűdökkel rendelkeznek és másképp állnak az oktatáshoz, amihez az oktatónak is alkalmazkodnia kell az óráin. Mindezek mellett ahhoz, hogy a külföldi hallgatók a magyar egyetemeket válasszák, olyan képzésekre és kurzusokra van szükség, amelyek tartalmaznak valamilyen újdonságot, innovációt. Az oktatóknak ezért fontos és hasznos a külföldi tapasztalatszerzés, hiszen friss szemléletet és új ismereteket építhetnek be az óráikba. Ugyanakkor példaértékű lehet a hallgatók számára, ha a tanáraik nemzetközi kitekintéssel rendelkeznek, és bekapcsolódnak külföldi oktatási-kutatási programokba is. 

A NEMZETKÖZIESEDÉS FŐBB CÉLJAINAK ELÉRÉSÉT GÁTLÓ PROBLÉMÁK

A T-Tudok Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Zrt. kutatása rámutat, hogy az egyik legnagyobb akadályt nem az erőforrások hiánya, hanem az oktatók, a diákok és az adminisztratív munkatársak idegen nyelvi készségeinek alacsony szintje jelenti. A 35 egyetem bevonásával készült vizsgálat feltárta az oktatói mobilitás alacsony arányának okait is: ezek főként az anyagi akadályok, a helyettesítés nehézségei, valamint az adminisztrációs problémák a külföldi oktatók fogadása során. A kutatás egyik tanulsága, hogy a felsőoktatás nemzetköziesítése a köznevelés fejlesztése nélkül nem lehetséges, és ebben elsődleges fontosságú az idegen nyelvű órák számának emelése. 

 

OKTATÓK – A HALLGATÓI MOBILITÁSOK SIKERES ÖSZTÖNZŐI

Az oktatók tudatosan vagy kevésbé tudatosan számtalan formában közvetítik véleményüket, hozzáállásukat a mobilitási programokkal kapcsolatban, melyek jelentősen befolyásolhatják a hallgatókat döntésük meghozatalában. Az oktató számos módon ösztönözheti és segítheti a hallgatók mobilitását: saját pozitív tapasztalatainak átadásával; más, mobilitásban részt vett hallgatók megszólaltatásával; a hallgatók párhuzamos teljesítésének támogatásával (pl. skypevizsgáztatás); kreditelismerés segítésével; hazai hallgatók nagyobb számú bevonzásával az idegen nyelvű kurzusokra. 

 

KÜLFÖLDI HALLGATÓK – A BEJÖVŐ MOBILITÁSI PROGRAMOKPOZITÍV HATÁSA

A felsőoktatási intézményeknek a külföldi hallgatók fogadására való felkészülése komplex tevékenységkört ölel fel, amely a felvételi eljárások lebonyolítását, a bejövő hallgatóknak nyújtott szolgáltatások és információk átadását, a beilleszkedésük támogatását, az intézmény dolgozóinak interkulturális felkészítését is magában foglalja. Az intézmények részéről aktív szerepvállalást és elkötelezett hozzáállást igényel kari, intézeti és oktatói szinten is, hogy a külföldi hallgatók szakmailag kiváló, nemzetközi környezetben folytathassák tanulmányaikat, előmozdítva ezzel a magyar felsőoktatás fejlődését. A külföldi diákoknak köszönhetően, a hazai egyetemeken is létrejöhet egy olyan nemzetközi légkör, amely hozzájárul a fiatalok interkulturális készségeinek fejlesztéséhez, valamint a nyitottság és a társadalmi befogadás erősítéséhez.

Összeállította: SÁNDOR BEATRIX
Tempus Közalapítvány, Kommunikációs egység

A cikk a Pályázati Pavilon 2018. őszi számában jelent meg.

Utolsó módosítás: 2019.01.30.