Hogyan motiváljuk a hallgatókat? Miként tehetjük színesebbé, változatosabbá az egyetemi oktatást? Milyen oktatási módszerekhez alkalmazhatóak a web 2.0 programok? Milyen módszerekkel biztosíthatjuk a hallgató központú oktatást és a rugalmas, egyénre szabott tanulási utakat? Hogyan ösztönözhetjük a hallgatókat, hogy az IKT eszközöket felhasználják saját tanulási folyamatuk hatékonyabbá tételéhez? Hogyan őrizhetjük meg a kollaboratív tanulás eredményeit későbbi felhasználás céljából? Mely eszközökkel könnyíthetjük meg az előzetes illetve a megszerzett tudás mérését? Ezekre a kérdésekre nyújtott megoldási javaslatokat a Tempus Közalapítvány Tanulási eredmények alapú kurzustervezés és mérés, értékelés – IKT módszertani műhely című blended kurzusának szakmai módszertani része. Ennek tapasztalatairól írnak a kurzus IKT részének szakértő oktatói, Lévai Dóra és Papp-Danka Adrienn.
Web 2.0 az oktatásban – hallgatóközpontú oktatás – hatékony tanulás
2017 márciusában felkérést kaptunk a Tempus Közalapítványtól egy olyan blended learningre alapozott kurzus megtartására, amely az oktatói gyakorlat digitális eszközökkel való támogatását tűzte ki célul. A képzés célcsoportját kifejezetten a felsőoktatásban dolgozó oktatók alkották, ezért a kurzus meghirdetése is csak a felsőoktatási intézményekben történt meg. A meghirdetés sajátossága volt, hogy kértük a jelentkezőket, hogy az intézmény adott szakán oktató 2-4 fős csoportok jelentkezzenek. Tettük ezt azért, mert kiemelt célja volt a képzésnek, hogy az egyénre szabott tanulásnak eleget tegyünk, és kifejezetten olyan tananyagtartalmakat adjunk a jelentkezőknek, amely az ő szakjukhoz igazodik. A közösségi tudásátadás jegyében pedig szerettük volna megvalósítani azt is, hogy az azonos szakon oktatók egymástól tanulhassanak, egymásnak tapasztalatokat adhassanak át. Bátran mondhatjuk, hogy ezt sikerült is megvalósítani, mert több olyan csoport feladatot is adtunk a résztvevőknek, ahol az azonos szakos kollégák kerültek egy csoportba, és célzottan saját szaktárgyi tartalmakkal töltötték meg az IKT eszközöket.
A kurzus meghirdetése után - nagy meglepetésünkre és örömünkre – közel 80 oktató jelentkezett. Talán az volt a legnagyobb kihívás ezt követően, hogy a kontaktórákon hogyan, milyen módszerekkel tudjuk majd bevonni a megjelent közel 60 résztvevőt a foglalkozásokba, hogy aktívan tevékenykedhessenek és közben a lehető legtöbbet profitálják. Nem szerettünk volna frontális előadást tartani ötször másfél órában, mert az IKT eszközök használatát a gyakorlatban, a digitális eszközök kattintgatásával lehet a legkönnyebben és a leghatékonyabban megtanulni. Ugyanakkor azt is be kellett látnunk - az előzetes tudás felmérését elnézve -, hogy a jelentkezők digitális kompetenciája nagyon eltérő szinten van, a kezdőtől egészen a magas szintű felhasználóig. Ezért ha frontálisan tanítottunk volna, akkor nagyon nehéz lett volna egy ütemben haladni 60 emberrel a kattintgatások során, így a lehető legkevesebbre redukáltuk a frontális közléseket. Ki nem zárhattuk az előadás módszert, mert azt viszont hatékonynak tartottuk, ha 1-1 digitális eszközt frontálisan röviden bemutatunk, és utána hagyjuk, hogy hosszabb idő alatt egyénileg, páros vagy csoportmunkában felfedezzék az adott alkalmazást a résztvevők is. A kontaktalkalmak tehát alapvetően így épültek fel: voltak rövidre fogott frontális közlések, és hosszabb időtartamban megvalósuló kiscsoportos tevékenységek. Összességében elégedettek voltunk mi is, és a résztvevők is a kontaktalkalmak tanulásszervezésével, mert úgy éreztük, hogy teljes mértékben kezelhető volt a 60 fő, és viszonylag sok új ismerettel és képességgel gazdagodtak a résztvevők.
A kurzus során, az ezzel a csoportlétszámmal folytatott oktatásszervezési eljárás egy lehetséges mintát is kínálhatott a kurzusra jelentkezetteknek, hogy 60 fő esetén is lehetséges megvalósítani frontális előadást, csoportmunkát, pármunkát és egyéni munkát egyaránt.
A kontaktalkalmak tehát jó hangulatban, sok sikerélménnyel (résztvevői és oktatói oldalon egyaránt), elégedettséggel övezve zajlottak. Egyetlen rész volt, ahol az alapvetően dinamikus oktatásszervezés egy kicsit megtorpant: amikor a résztvevőket arra kértük, hogy mutassák be az egész csoportnak, hogy milyen produktumot sikerült előállítaniuk a csoportmunka során, akkor fennakadást okozott, hogy nagyon kevesen vállalkoztak a bemutatásra, és nagyon nehezen tudtuk őket erre motiválni, felszólítani. Elmondásuk szerint azért voltak bátortalanok, mert kevés volt a feladat megoldására rendelkezésre álló idő, csak félig lettek kész, és a félkész produktumokat nem akarták bemutatni. A jövőben ezt biztosan másképp csinálnánk, és vagy a feladatmegoldásra szánt időkeretet növelnénk meg, vagy pedig plusz pontok, badge-ek vagy egyéb jutalmak megszerzését felajánlva motiválnák a résztvevőket arra, hogy mutassák be akár a félkész, első próbálkozásaikat is egy-egy digitális eszköz kapcsán.
A feladatkiírásokkal, amelyeket a résztvevők számára készítettünk, biztosítani kívántuk az egyéni igényekhez való igazodást. Olyan rugalmas tanulási utakat kívántunk teremteni a résztvevőink számára, ahol az adott személy döntheti el, hogy mennyi és milyen feladatot old meg. Ezt egyrészt úgy tudtuk kialakítani, hogy nagyon sok, különböző nehézségű feladatot írtunk ki, amelyekre eltérő pontszámokat adtunk. A feladatokra kapható fix pontszámok mellett pedig háromféle bónusz pontszerzési lehetőséget is adtunk, vagyis egy adott résztvevőnek számtalan lehetősége volt arra, hogy a képzés sikeres teljesítése érdekében pontokat gyűjtsön. Elmondhatjuk, hogy végül nem volt két olyan résztvevő, aki azonos módon szerezte volna meg az összpontszámát, vagyis a résztvevők teljes mértékben éltek a pontszerzési lehetőségek variációival.
A kurzusra jelentkezett 80 fő 40%-a kezdett neki a változatos feladatok kidolgozásának, és az összes résztvevő 30%-a sikeresen teljesítette is ezeket. Azt gondoljuk, hogy ez az arány kedvező, hiszen egy önként, érdeklődésből választható kurzuson sokkal nagyobb mértékű is lehetne a lemorzsolódási arány.
Bízunk benne, hogy a kurzust elvégző résztvevők számára sikerült egy olyan képzést kidolgoznunk, amelynek elkészített feladatai hozzájárulnak az oktatók következő féléves munkájának tervezéséhez, támogatásához, az IKT eszközök változatos, innovatív felhasználásához és az értékelés megkönnyítéséhez.
Szerzők: Lévai Dóra és Papp-Danka Adrienn
Utolsó módosítás: 2018.09.03.
