Gyakran halljuk, hogy az oktatóknak milyen fontos szerepük van a hallgatói mobilitás ösztönzésében. De mit jelent ez a gyakorlatban? Mit tehetnek az oktatók a katedrán állva, a fiatalok tájékoztatása és motiválása érdekében? Hogyan győzhetik meg a hallgatóikat arról, hogy érdemes elindulni a nagyvilágba? Erről kérdeztünk meg néhány egyetem munkatársát, akik szerint a lehetőségek adottak, a megoldás pedig sokszor jóval egyszerűbb, mint gondolnánk!
A hallgatói mobilitás ösztönzése - „Az oktató megbízható információforrás”
„Amikor megkérdezzük az Erasmus+ programban részt vett hallgatókat, hogy mi motiválta őket a pályázásra, legtöbben valamelyik tanárukat említik. Ez nem véletlen, ők vannak minden nap közvetlen viszonyban a diákokkal, és személyes élményeikkel, ajánlásaikkal, tanácsaikkal sokat segíthetnek. Erős a kortárs csoport hatása is, de ők sajnos gyakran torzítják az információkat. Ilyen szempontból az oktató sokkal megbízhatóbb információforrás.”
Szontágh Anikó, az ELTE nemzetközi programok osztályának vezetője
„Mi is dolgozunk azon, hogy a hallgatók dolgát megkönnyítsük. A közeljövőben egy olyan kurzust szeretnénk bevezetni, amelynek során – külföldi kollégák bevonásával – rövid, egy-két napos külföldi szakmai úttal (óvoda-, bölcsődelátogatás) egészítjük majd ki az elméleti oktatást. Ez részmegoldás lehetne azoknak, akik szívesen szereznének külföldi tapasztalatot is, azonban nem tudnak, vagy nem mernek hónapokra elutazni egy ösztöndíj keretében.”
Dr. Nemes Magdolna, adjunktus, Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai Kar
„Ahol a kari vezetés elkötelezett a nemzetköziesítés mellett, ott az oktatók is próbálják elősegíteni a hallgatók mobilitását. Vannak oktatók, akik maguk is járnak külföldre, és tudnak ajánlani olyan partnerintézményt, ahol a hazaihoz hasonló képzések vannak. Hiszem, hogy a nemzetköziesítés iránti oktatói elkötelezettség „átragad” a hallgatókra is, növeli a hallgatói mobilitási kedvet. A statisztikákból látszik, hogy ahol az oktatók utaznak, építik a kar nemzetközi kapcsolatrendszerét, megismerik a partner képzéseinek felépítését, ott a hallgatóknak is könnyebb dolguk van.”
Jánosy Orsolya, a Debreceni Egyetem nemzetközi irodavezetője
„Végeztünk egy minden karra és szakra kiterjedő kutatást, hogy feltárjuk azokat a gátló tényezőket, amelyek miatt a hallgatók nagyobb része jelenleg nem pályázik nemzetközi mobilitásra. Ezeket a gátakat kell valahogy lebontanunk, ez pedig akkor lehetséges, ha minél több információval látjuk el a fiatalokat – és ebbe a munkába bevonjuk az oktatókat is. A kutatásunk egyik fő kérdése az volt, hogy az oktatók, akik aktívak a nemzetközi színtéren és kihasználják a mobilitási lehetőségeket, több diákot sarkallnak-e pályázásra. A válasz egyértelműen az, hogy igen. Több olyan diák is van, aki kifejezetten az oktatója sugallatára, jó példájának mintájára döntött úgy, hogy pályázik Erasmus+ mobilitásra. A hallgatók ráadásul nagyon sokat kérdeznek, ezért az oktatók folyamatosan propagálják a külföldi mobilitás lehetőségét mind az előadókban, mind a folyosókon.”
Dr. Thékes István, adjunktus a Gál Ferenc Főiskola külügyi titkára
„Ha bármilyen új pályázat megjelenik, akkor nálam nem kezdődhet el úgy az óra, hogy ne szóljak róla a hallgatóknak. Emellett évente kétszer tartunk a karon olyan tájékoztatót, ahol a mobilitásról visszatért hallgatók mesélnek élőszóban az élményeikről: prezentációkat, képeket mutatnak. Ezek az információk kell, hogy elérjék a hezitáló hallgatók ingerküszöbét, hogy merjenek pályázni és utazni. Amikor pedig egy-egy oktató hazatér külföldről, maga is elmesélheti a hallgatóinak, hogy merre járt, és milyen élményekkel gazdagodott a látogatás során. Vagyis, bár sok kolléga nem is gondol bele, de már ezzel el tudja ültetni a bogarat a hallgatók fülében, még akkor is, ha nem azért számol be az élményeiről, hogy direkt módon intézzen felhívást hozzájuk.”
Zichar Marianna, egyetemi docens és mobilitási koordinátor, Debreceni Egyetem Informatikai Kar
„Amikor a hallgatóim országbemutató előadást tartanak, mindig meghívom rá az angol szakos kollégákat is, akik elhozzák a diákjaikat. Ugyanis szeretném nekik megmutatni, hogy a külföldi hallgatók, akik kiállnak előadást tartani, közel sem beszélnek tökéletesen angolul, mégis mernek nyilvánosan beszélni, a nyelvet bátran használják arra, amire hivatott: kommunikációra és információcserére. Miután ezt a magyar hallgatók tudatosítják, bátrabban döntenek majd egy külföldi ösztöndíj mellett, és rájönnek: nem az a lényeg, hogy hibátlanul tudják az adott nyelvet, hanem hogy ki tudják magukat fejezni.”
Tóth Judit, az Eszterházy Károly Egyetem mesteroktatója
Az interjúk teljes terjedelmükben a Tempus Közalapítvány új nemzetköziesítési kiadványában olvashatók. A kötetben olyan jó példákat mutatunk be a felsőoktatás területéről, amelyek azt szemléltetik, hogy milyen sokrétű folyamatok zajlanak a magyar egyetemeken és főiskolákon a nemzetközi versenyképesség fokozása érdekében. Az interjúk rávilágítanak a külföldi ösztöndíjasok hazai integrálása, a hallgatók és oktatók mobilitásra ösztönzése, illetve az intézményekben kialakuló nemzetközi légkör legfontosabb kérdéseire és megoldási lehetőségeire.
A kiadványokat itt találja:
Összeállította: GYŐRPÁL ZSUZSANNA,
Tempus Közalapítvány, Kommunikációs egység
Utolsó módosítás: 2019.06.05.
