Erasmus - eredmények és hatások

 

28.875 hallgató – 145.000 hónap, 9736 oktató és személyzet – 57.600 nap.
Ez jellemzi számokban az Erasmus alprogram 7 évét.

A program népszerűségét jelzi, hogy míg 2007-ben 3000 körüli volt a bilaterális szerződések száma, 2013-ra több mint 4800 különböző intézménnyel, több mint 6000 szerződése volt a hazai felsőoktatási intézményeknek. Az aktív szerződések, vagyis a tényleges mobilitást megvalósító partnerségek száma 2013-ban közel 3000 volt. Ezek a számok arra utalnak, hogy a programban további növekedési potenciál rejtőzik. Az intézmények tartalmi beszámolóiból szintén érzékelhető volt az elmúlt években a pályázatok iránti növekvő érdeklődés.

A programban a magyar kiutazó hallgatók legnépszerűbb fogadó országa Németország volt, amit Spanyolország, Franciaország, Olaszország és Hollandia követett. Jelentős potenciál van a balti és a közép-európai országokkal való együttműködésekben, továbbá látható, hogy azok az országok, ahol magasabb a megélhetési költség (Egyesült Királyság, Norvégia, Finnország, Svédország, Dánia) kevésbé népszerű úti céljai voltak a magyar hallgatóknak.

Az Egész életen át tartó tanulás program egyik újdonsága volt a szakmai gyakorlatra irányuló hallgatói mobilitás. Ez Magyarországról a 2007/2008-as tanévben 25 intézményből 450 fő számára, míg a 2013/2014-es tanévben már 38 intézményből 966 fő számára nyújtott lehetőséget külföldi szakmai gyakorlat elvégzésére. A növekedéshez – a keretösszegek emelkedése és a szakmai gyakorlati fogadóhelyek növekvő száma mellett – az is hozzájárult, hogy a szakmai gyakorlatra utazó hallgatók mintegy 30%-a korábban részt vett Erasmus tanulmányi mobilitásban. Ezek a hallgatók gyakran nyíltabban, magabiztosabban és céltudatosabban tudtak a leendő szakmai gyakorlatos fogadóhelyükkel egyeztetni.

A hallgatói érdeklődés eleinte kifejezetten a jó hírű, nagyméretű vállalatokra irányult, azonban az utóbbi években – a gyakorlatra jelentkezők számának növekedésével párhuzamosan – a hallgatók döntő többségét már a kis és közepes méretű vállalatok fogadták, mely jelzi a KKV-k gazdaságban betöltött fontos foglalkoztatási szerepét.

A szakmai gyakorlatos mobilitások 80%-a 10 országba irányult: Németország, Spanyolország és az Egyesült Királyság mellett, Ausztria, Olaszország, Hollandia, Franciaország, Románia, Belgium és Svédország voltak a legkedveltebb országok. Az első négy helyen szereplő országba ment ki a szakmai gyakorlatos hallgatók több mint fele.

A felsőoktatási mobilitás kapcsán lényeges szempont a bejövő mobilitás is, vagyis hogy hány hallgatót és a partnerintézményekben dolgozó munkatársat, oktatót fogadnak a hazai felsőoktatási intézmények. A Magyarországra érkező külföldi Erasmus hallgatók létszáma terén jelentős fejlődés történt: a magyar intézmények egyre több külföldi hallgatót fogadnak, így 2013-ra a kiutazók létszámának folyamatos növekedése mellett is ugyanannyi beutazó hallgató érkezett, mint ahányan kiutaztak.

A nagy számban érkező külföldi oktatókat és a személyzeti mobilitások számát is figyelembe véve bátran állíthatjuk, hogy az Erasmus program meghatározó módon járult hozzá a magyar felsőoktatás nemzetköziesítéséhez, az idegen nyelvű kurzusok és előadások számának növeléséhez, valamint a kapcsolódó egyetemi szolgáltatások bővítéséhez.

Az utóbbi években megnőtt az igény az oktatói mobilitás iránt Magyarországon, az intézmények jelentős számban igényeltek kiegészítő támogatást új oktatói utakra. Az Erasmus program keretében a 2007/2008-as tanévben 737, a 2013/2014-es tanévben már 1192 oktató utazott ki és 11 külföldi vállalkozás szakértője érkezett hozzánk oktatási céllal. Összesen 1203 fő átlagosan napi 130€ támogatásban részesült az Erasmus program keretében a 2013/14-es tanévben. Emellett, amíg a 2007/2008-as tanévben 164, a 2013/2014-es tanévben már 610 képzési célú személyzeti mobilitás valósult meg, átlagosan napi 145€ támogatással. Az oktatók és személyzeti munkatársak visszajelzései szerint a legfontosabb szempont a fogadó intézmény kiválasztása során a nyelvi fejlődés lehetősége volt.

Fontos megemlíteni, hogy kihívást jelent programszinten a csökkenő hallgatói létszám, a pályázói bázis szűkülése. A hallgatói motivációk változnak, az intézmények visszajelzései szerint nehezebb pályázó hallgatókat találni. A legtöbb kiutazó hallgató állami ösztöndíjas helyekről pályázott az elmúlt években, a költségtérítéses hallgatók aránya minimális, országos átlagban 7-10%. Az intézmények pénzügyi nehézségei és a szervezeti átalakításokkal kapcsolatos hatásmechanizmusok gyengíthetik a végrehajtó struktúrákat, amennyiben nem kap a mobilitás megfelelő figyelmet. Fontos, hogy jól képzett, nyelveket beszélő stabil munkatársi gárdával rendelkező intézményi nemzetközi irodák működjenek. Az oktatói utak iránt ellenben folyamatosan nőtt az igény, illetve a munkatársi képzés is hamar népszerű lett a felsőoktatási intézmények körében. Az oktatói mobilitás terén kiegyensúlyozottak a kiutazó és beutazó létszámok is.

2007-2013 között a mobilitás és a felsőoktatás nemzetköziesítése itthon és Európában is a szakpolitika fókuszába került, a gazdasági és pénzügyi válság pedig még inkább láttatni engedte azokat a pozitív egyéni és társadalmi hatásokat, amelyeket az Erasmus programban való részvétel lehetővé tett. Az eredmények és a pozitív munkaerő-piaci hatások láttán a döntéshozók még a pénzügyi válság legmélyebb időszakában is kiemelt figyelmet és növekvő forrásokat irányoztak elő a programra, hiszen Magyarországon például a Diplomás Pályakövetési Rendszer felmérései is bizonyítják, hogy a nemzetközi mobilitási tapasztalat a munkaerőpiacon is jelentős előnyöket biztosít.

Az Erasmus mobilitásban való részvétel megvalósítását, a magyarországi felsőoktatási intézményekben tapasztalható jellemző problémák és jó gyakorlatok azonosítását egy 2011-es kutatás során vizsgáltuk . A legfontosabb kérdés a hallgatói mobilitás során a külföldi partneregyetemeken teljesített kurzusok anyaintézményi tantárgyakkal való megfeleltetése és a teljesítésük során szerzett tanulmányi kreditpontok hazai képzési programokba történő befogadása volt, melynek következtetései alapján arról is képet formálhatunk, hogy a magyar felsőoktatási intézmények mennyire integrálták a ECTS rendszert. Az kutatási jelentés legfontosabb megállapításai a következők:

Nehézségként fogalmazódott meg, hogy a hallgatók egy része, a bolognai rendszernek megfelelően, a két képzési szint között nem rendelkezik hallgatói jogviszonnyal, így a korábbinál kevesebb félév áll a hallgatók rendelkezésére, hogy Erasmus ösztöndíjat szerezzenek.

Jelentős fejlemény, hogy az Erasmus hallgatók átlagos havi ösztöndíja folyamatosan növekedett 2007-2013 között, a periódus végére 480 euró lett a havi átlag, ez majdnem kétszerese az európai átlagos Erasmus ösztöndíjnak. A költségvetés a jó mobilitási eredményeknek is köszönhetően folyamatosan bővült, a létszám és az átlagos támogatás is növekedett a kiutazóknál.

Nem szabad említés nélkül hagyni a beutazók létszámának a jelentős növekedését. 2007 előtt jelentős kihívás volt a Kelet – Nyugat egyensúlytalanság leküzdése, nagyjából kétszer annyi magyar hallgató utazott ki, mint ahány külföldi Erasmus hallgató Magyarországra érkezett. Az intézmények nemzetközi együttműködésének és fejlődésének köszönhetően 2013-ra meghaladta a beutazó hallgatók száma a kiutazókét.

A program megvalósítása kapcsán előforduló esetleges nehézségek jól szemléltetik, hogy a mobilitások körültekintő szervezést és fokozott figyelmet igényelnek mind a pályázó hallgatóktól, munkatársaktól, mind a mobilitásokat koordináló intézményi apparátustól. Az Egész életen át tartó tanulás program ideje alatt Magyarországon nemcsak a mobilitások száma emelkedett meredeken (az 1998-2006 közötti időszakhoz képest 60 %-kal több mobilitás valósult meg 2007. és 2013. között), de a kihívások ellenére is jelentősen javult a mobilitások minősége. Ahhoz, hogy ez a fejlődés a jövőben is töretlen legyen, a részt vevő felsőoktatási intézményeknek is érdemes lehet a program egészére visszatekinteni, és az eredményeket, tapasztalatokat elemezve megfogalmazni az új időszakkal kapcsolatos elvárásokat, célkitűzéseket.

 

Utolsó módosítás: 2016.07.21.