Bologna

Hogy jó-e, s mennyire jó egy-egy felsőoktatási képzés, az döntően a képzést folytató felsőoktatási intézmény felelőssége. Döntően, de nem kizárólagosan. Az intézményi belső garanciák, mechanizmusok mellett nem jelentéktelen szerepet játszik ebben az adott felsőoktatási intézményt és képzéseit értékelő, minősítő, külső minőségértékelési, akkreditációs szervezet is. Vannak azonban, akik úgy gondolják, hogy a minőségbiztosítás felesleges hókusz-pókusz, semmire sem jó. A 2016. június 16-17-én Barcelonában, Impact Evaluation of Quality Management in Higher Education címmel rendezett konferencia a külső minőségbiztosítás hatásait feltérképező IMPALA projekt eredményeinek tárgyalásával ezt a nézetet cáfolta.

Az IMPALA projekt 2013-2016 között a külső minőségbiztosítás hatásait vizsgálta négy ország, Finnország, Németország, Románia, Spanyolország egy-egy felsőoktatási intézményében. A konferencia az egyes országokban készült esettanulmányok mellett a kapcsolódó általános és módszertani kérdéseket is tárgyalta. A hatáselemzések a következő módszereket, illetve ezek kombinációját alkalmazhatják: a minőségértékelés előtti és utáni állapot összehasonlítása, oksági mechanizmusok feltárása, a minőségértékelés nyomán tett intézkedések követése, tényellentétes becslések (mi történt volna, ha …), dokumentumelemzés és megfigyelés. A főbb vizsgálható hatásterületek a tanítás-tanulás, kutatás, társadalmi funkció, intézményi vezetés, belső minőségbiztosítás, s általánosan a nemzeti felsőoktatási és minőségbiztosítási rendszer. A tényleges hatások lehetnek pozitívak, negatívak, vagy semlegesek (nincs hatás), s konkrét megjelenésük érintheti pl. a következőket: működési engedély, elismertség, hírnév, finanszírozás, működési javulás/romlás, hazai és nemzetközi együttműködések, megújulási vagy konzerválási készség, innovációra vagy konformitásra késztetés (ez döntő mértékben függ a külső minőségértékelést végző ügynökség elvárásaitól). Fontos másodlagos hatás lehet a változás a hallgatói jelentkezésekben, s az oktatói állományban, utánpótlásban.

A külső értékelések, jobbító szándékú javaslatok nyomán tett intézményi intézkedések aktuális hatásait az online megkérdezések szerint általában nem azonosan ítélték meg a hallgatók és az oktatók, az utóbbiak többnyire jelentősebbnek látták azokat. A külső minőségbiztosítás egyik leginkább megragadható pozitív hatása nem is az értékelések után, hanem már azok előtt jelentkezik: az értékelési eljárásra való intézményi felkészülés, s ennek kapcsán az intézményi működés áttekintése sokat segít az erősségek és gyengébb pontok azonosításában, s így a minőségjavító beavatkozások megtervezésében, s majdani végrehajtásában. A másik jól megragadható hatás a külső értékelések után, az értékelő jelentés, annak megállapításai, s a minőségértékelő szervezet elvárásai és javaslatai nyomán tett intézkedések. Így, ha a külső minőségértékelés csodákra nem is képes, az értékelt intézmények, képzési programok minőségjavításához kétséget kizáróan hozzájárul.

Szerző: Szántó Tibor /MAB/, 2016. június

Utolsó módosítás: 2016.11.03.