Tanulási környezetek

 

Az információs társadalom digitális állampolgárát célzó, valamint az IKT és web 2.0-s eszközöket használó, rugalmas tanulási utakat biztosító és a hallgatóközpontú szemléletet előtérbe helyező oktatás újfajta tanulási környezet megteremtését hordozza magában. Az alábbiakban körbejárjuk a tanulási környezet fogalmát, valamint felsoroljuk azokat a lehetséges tanulási környezet-típusokat, amelyek a XXI. században körülvehetnek bennünket.

 

Alapfogalmak

A Partnership for 21st Century Skills (a továbbiakban: P21) „A XXI. századi tanulási környezetek” (2009) című tanulmánya alapján a tanulási környezet fogalmát az alábbiak szerint határozza meg: „A tanulási környezet az a támogató környezet, amelyben minden feltétel adott ahhoz, hogy az emberek a lehető legjobban tanuljanak. A rendszer figyelembe veszi az egyéni tanulói sajátosságokat és támogatja a pozitív emberi kapcsolatokat, amelyek szükségesek a hatékony tanuláshoz.” A definícióból kiindulva idetartozhat minden fizikai és virtuális környezet is, amelyben a tanuláshoz szükséges források rendelkezésre állnak ahhoz, hogy az egyén tanulási tevékenységet végezhessen.

Ismert, hogy a rendelkezésre álló források szűkössége és az infrastruktúra sok esetben az intézményeken belül a legnagyobb gátja a tanulási tevékenység kiterjesztésének.

A szócikkben bemutatott elméleti és gyakorlati modellek olyan példákkal szolgálnak majd, amelyek között összességében nagyobb arányban lesznek az intézményen kívüli, tanulástámogató környezetek. Az IKT-eszközök és a tanulási környezetek szolgálhatnak egyfajta eszközként is (amennyiben például digitális prezentációt használunk a tanóra során, szemléltetés céljából), azonban bevonhatunk olyan IKT-s eszközöket és szolgáltatásokat a folyamatba, amelyek használata addig zárt területeket nyit meg a hallgatóközösség számára.

Itt fontos hangsúlyozni, hogy míg az intézményen belül a felszereltség jelenti a legnagyobb akadályt, addig az intézményen kívül ez már nem bizonyul igaznak. A hallgatók tanulási folyamatának támogatására az oktatók innovációra való nyitottsága és attitűdje van a legnagyobb hatással.

A tanulási környezetekről bővebben ír Papp-Danka Adrienn, “Az online tanulási környezettel támogatott oktatási formák tanulásmódszertanának vizsgálata” c. kötetének 2. fejezetében

 

Elméletek, modellek

A P21 meghatározása szerint a XXI. századi tanulási környezetek olyan környezetek közös rendszerét jelentik, amelyek: 

  • személyes támogatással működő, fizikai környezetben egészítik ki a XXI. századi készségek tanulását és tanítását
  • támogatják a szakmai fejlődést, amelynek keretében az oktatók együttműködhetnek, megoszthatják egymással jó gyakorlataikat és ezen keresztül integrálhatják a XXI. századi készségeket a tantermi gyakorlatba
  • a XXI. században megjelenő, valós kérdéseket és valós problémákat mutatnak be (pl. projektmunka)
  • minden résztvevő számára egyforma lehetőségeket biztosítanak a minőségi eszközökhöz való hozzáférés, a technológia és a források terén
  • biztosítják a XXI. századi megjelenést a csoportok és egyén számára egyaránt
  • támogatják a kiterjesztett közösségeket és a nemzetközi hatások megjelenését mind a személyes, mind pedig az online tanulás során.

A fenti felsorolásból kitűnik, hogy ezeknek az elvárásoknak a hagyományos tantermi környezet önmagában nem tud eleget tenni, szükség van arra, hogy a kontakt oktatási tevékenységet akár a tanterembe bevitt online eszközökkel, akár a tanulási folyamat kiterjesztésére használható online rendszerekkel, felületekkel támogassuk.

Érdemes átgondolni, hogy a tanulási környezetek nem szükségképpen tanítási környezetek is egyben, a tanulásnak számos olyan formája létezik, akár a formális, akár az informális és nonformális tanulási folyamatok során, amikor a hallgatók oktató (vagy mentor, tutor) nélkül fedezik fel az új ismereteket és hoznak létre tartalmat. A tanulási környezetek elválasztó tipológiája során Ollé János nyomán az alábbi csoportokat különíthetjük el (Ollé, 2013a).

  • kontakt oktatási környezet
  • hálózattal támogatott kontakt tevékenység
  • online oktatási környezet
  • virtuális oktatási környezet
  • hibrid oktatási környezet

Az alábbiakban értelmezzük az egyes tanulási környezeteket!

 

A tanulási környezetek tipológiája

Kontakt oktatási környezet  

Kontakt oktatási környezetnek nevezzük azokat a környezeteket, amelyek a hagyományos, intézményes oktatás keretei között a hallgatók és az oktató közös tevékenységét meghatározza. Ez lehet egy tanítási óra környezete, egy szemináriumi foglalkozás, vagy előadás. Ebben a környezetben az oktató hagyományos tanári kompetenciái érvényesülnek, jelentős szerepet kap a hallgató-oktató kommunikáció, amely jellemzően egyidejű tevékenység. A hallgatók a kontaktórák között nem, vagy csak csekély mértékben kommunikálnak az oktatóval. Kontakt oktatási környezet a közoktatásban és felsőoktatásban egyaránt megjelenik, és természetesen – mivel ez az oktatás hagyományos formája – jelentős többségben vannak az ilyen oktatási környezetek.

Kontakt oktatási környezetre példa egy szemináriumi foglalkozás vagy előadás, azonban ma már csekély mértékben beszélhetünk kizárólag ilyen környezetről a felsőoktatásban, hiszen elegendő például a hallgatók és oktatók mobil eszközeire gondolni, melyeken gyors és naprakész információk érhetőek el, és így már könnyen hálózattal támogatott(á tehető) egy alapvetően kontakt oktatási környezet.

 

Hálózattal támogatott kontakt tevékenység

Hálózattal támogatott kontakt tevékenységről beszélhetünk, akkor, amikor a hagyományos, kontaktórán zajló tanítási és tanulási folyamatot online (web2.0-s) szolgáltatásokkal  egészítjük ki. A hálózattal támogatott kontakt tevékenység esetében kiemelt figyelmet szánhatunk azoknak az eszközöknek, amelyek a felhasználók rendelkezésére állnak (pl. mobiltelefon, okostelefonok, internetkapcsolattal rendelkező eszközök, számítógépek, laptopok). A hálózattal támogatott kontakt oktatási tevékenység  során nem szükségképpen kell a tanterembe vinni ezeket az eszközöket, használhatjuk ezeket az otthoni feladatok előkészítésére, feldolgozására, benyújtására is.

Amennyiben az eszközöket a kontakt tevékenység során használjuk, a szemináriumi óra megvalósulhat például gépteremben, amely esetben a hallgatók a számítógépeken, internetkapcsolattal közösen szerkeszthetnek például dokumentumokat. Gépterem hiányában a hallgatók a saját eszközeiken (vö. BYOD) többek között kereshetnek információkat, válaszolhatnak az oktató által feltett kérdésekre egy online alkalmazás segítségével (pl. Socrative).

Amennyiben a kontakt oktatási tevékenységet az intézményen kívül szeretnénk online szolgáltatásokkal támogatni, úgy a lehetőségek még szélesebb körben válnak elérhetővé, hiszen a hallgatók saját eszközellátottságaik alapján tudnak online információkat gyűjteni pl. online gyűjteményekben, szerkeszthetnek közös dokumentumokat, prezentációkat, megtekinthetnek az oktató által ajánlott forrásokat, például videók formájában is, vagyis elvégezhető minden olyan tevékenység, amelyre az intézményi keretek valami miatt nem adnak lehetőséget.

 

Online oktatási környezet

Az online oktatási környezet fogalma alatt olyan tanulási környezeteket értünk, amelyek online keretrendszereken alapulnak (Learning Management System: LMS és Learning Content Management System: LCMS), vagy olyan online eszközökből állnak, amelyek a hallgatók (felhasználók) számára megkönnyítik az információszerzést, az információk értékelését, a kommunikációt, a közös gondolkodást és együttes munkát, a tartalomszerkesztést és támogatják a produktivitást. Az ilyen célból összeállított eszközök az oktatók számára természetesen lehetőséget adnak a véleményezésre és értékelésre, valamint a hallgatókkal való párbeszéd kialakítására. Az online oktatási környezetek tér-és időfüggetlenek lehetnek, lehetőséget adnak, iskolákon, vagy akár földrajzi területeken átívelő együttműködések megalapozására és fenntartására.

Online oktatási környezetekben megvalósulhat kizárólag távoktatási képzés is, azonban hazánkban jelenleg az online oktatási környezetek még többségében a hagyományos képzést egészítik ki olyan lehetőségekkel, amelyek internetkapcsolat nélkül lassabban, nehezebben kivitelezhetőek.

A legelterjedtebb online környezetek az online keretrendszerek és az online közösségi felületek. Az online keretrendszerek (ahogyan az elnevezés is utal rá) egyfajta keretet biztosítanak ahhoz, hogy az oktatók és hallgatók ezt tartalommal töltsék meg. Erre jó példa a Moodle elnevezésű keretrendszer, amely úgynevezett modulokkal és blokkokkal biztosítja, hogy megfelelő tartalmakat tegyünk elérhetővé. Ezt a rendszert telepíteni szükséges, és azt követően van lehetőségünk például a feladatmodult tartalommal megtöltve kérdéseket feltenni a hallgatóknak.

Vannak olyan keretrendszerek is, amelyek telepítést nem, csupán regisztrációt igényelnek, ezek használata még rugalmasabb, és ezekben is előre kialakított modulokkal és blokkokkal dolgozhatunk. Pl. Neo LMS

A keretrendszerekeről külön szócikkben részletesen írunk.

Az online közösségi felületek egy már meglévő, sokak által használt felületet kínálnak arra, hogy azoknak egy részét (oldalt vagy csoportot) tanulási tartalmakkal töltsünk meg. Erre jó példa lehet egy, a Facebookon létrehozott oldal vagy csoport, illetve például a Google Plus oldalán kialakított közösség, ahol oktatáshoz kapcsolódó segédanyagokat, bemutatókat, linkeket osztunk meg és kommunikálunk a résztvevő hallgatókkal.

A közösségi felületekről külön szócikkben részletesen írunk.

 

Virtuális oktatási környezet

A következő kategória a virtuális oktatási környezetek köre. A kutatók és oktatással foglalkozó szakemberek között sincsen egységes megállapodás még abban a tekintetben, hogy mit nevezünk virtuális környezetnek. Az ilyen típusú környezetek kisebb arányú elterjedése miatt még sok esetben az online tanulási környezeteket is a „virtuális” jelzővel látják el, pedig a kétfajta tanulási környezet között számos jelentős különbség megfigyelhető. A virtuális oktatási környezetek alapvetően háromdimenziós tér-és időfüggetlen környezetek, amelyekben tanulási és tanítási tevékenység éppúgy megjelenhet, mint kutatási vagy szabadidős tevékenység. A felhasználók is háromdimenziós megjelenésben, úgynevezett avatarként vesznek részt a kommunikációban és interakcióban. A háromdimenziós környezetekben lehetőségünk van szinkrón és aszinkrón kommunikációra is, de jellemzőbb, hogy egyidőben beszélgetnek egymással a felhasználók. Az ilyen környezetekben zajló tanulási tevékenységek esetében tértől függetlenül, akár megyéken, vagy országokon átívelő közös tevékenység is megvalósulhat, a szóbeli és írásbeli kommunikáció minden fél számára biztosított lehetőség. Jellegzetes virtuális környezetre példa a Second Life.

A Second Life-hoz kapcsolódó tanulási kísérletről Ollé János kötetéből , valamint Virányi Anita és Szabó Mónika írásából tudhatunk meg többet. 

Ezen a linken pedig egy általános, magyar nyelvű, bemutató videót érhetünk el a Second Life-ról.

 

Hibrid oktatási környezet

Végül, hibrid oktatási környezetről akkor beszélhetünk, ha az előbbiekben felsorolt környezetek bármelyikét ötvözzük, egymás hatékony kiegészítésére használjuk.

A felsorolásban bemutatott környezetek akár közoktatásban, akár felsőoktatásban hatékonyan használhatóak, ezek kialakítása és az eszközök bevonása nem igényel különösebb informatikai képzettséget, elegendő, ha motiváltak vagyunk arra, hogy a tanulási környezetek lehetőségeit a minőségi, hatékony tanulási és tanítási tevékenység érdekében kihasználjuk.

Azt láthatjuk, hogy az oktatói támogatás nem maradhat el egyik környezetben sem, a tanárnak ezeken a tereken szerepe és feladata van.

 

A XXI. század komplex tanulási környezete

Az előbbiek során megismerkedtünk a tanulási környezetek jellemzően elválasztó rendszerezésével. Az információs társadalomban, az egyre terjedő digitális eszközök bevonásával azonban eljuthatunk ahhoz a megállapításhoz, miszerint a XXI. században a tanulás külső feltételeit (Kovács, 2011) megteremtő környezeteket leginkább a digitális eszközhasználat bevonódási szintjei alapján határozhatjuk meg, de mindenekelőtt arra van szükség, hogy ezeket komplex egységként kezeljük (Ollé, 2013b). A technológiai integráció szintjeinek meghatározása (TIM, 2006 és TIM 2012) is azt támasztja alá, hogy az információs társadalomban nem különíthetünk el csupán hagyományos és például kizárólag online tanulási környezeteket. A korábbiakban felsorolt tanulási környezetek egymásban fonódása azt jelzi, hogy az előzőleg elkülönített környezeteket egy szerves egységként szükséges kezelni.

 

1. ábra: a XXI. század komplex tanulási környezete (Lévai, 2014)

 

A XXI. század komplex tanulási környezetét ábrázoló, sematikus ábrán (1. ábra: a XXI. század komplex tanulási környezete láthatjuk, hogy a különböző meghatározások (Ollé, 2013a) egy nagy rendszerré alakulhatnak át (Ollé, 2013b, Lévai, 2014), amelyben a korábbiakban elkülönülő környezetek eltérő szinten vonhatóak be a nevelési-oktatási folyamat támogatásába.

Amikor digitális tanulásról, digitális környezetekről beszélünk, akkor mindvégig ugyanaz a jelenségtartalom húzódik meg az eltérő kifejezések mögött: digitális eszközökkel és/vagy online környezetekkel támogatott tanulási tevékenységről van szó ezen esetekben.

A tanulási folyamat támogatására a folyamat jellegéből, a tanuláshoz kapcsolódó résztevékenység függvényében különböző módon és szinteken vonhatunk be digitális eszközöket többek között a kontaktórára való felkészülés, a kommunikáció, a szakmai együttműködés, az innováció, az értékelés, a tartalommegosztás, a reflexió, a szabadidős tevékenységek támogatására.

 

Ajánlott irodalom

A szócikk egy része Lévai Dóra doktori disszertációja alapján készült (http://www.eltereader.hu/kiadvanyok/a-pedagogus-kompetenciai-az-online-tanulasi-kornyezetben-zajlo-tanulasi-tanitasi-folyamat-soran-2/)

 

Linkgyűjtemény:

Partnership for 21st Century Skills:http://www.p21.org
Technology Integration Matrix: http://fcit.usf.edu/matrix/
Technology Integration Matrix 2006, Florida. URL:http://fcit.usf.edu/matrix/2006tim.html
Technology Integration Matrix 2012, Florida. URL:http://fcit.usf.edu/matrix/matrix.php
Ekholm, M. és Härd, S. (2000): Lifelong Learning and Life wide Learning, Stockholm.
Jonassen, D., Howland J., Moore, J., és Marra, R. (2003). Learning to solve problems with technology: A constructivist perspective (2nd ed.). Upper Saddle River, NJ: Merrill Prentice Hall.
Komenczi Bertalan (2004): Didaktica elektromagna? Az e-learning virtuális valóságai, Új Pedagógiai Szemle, 2004. 11. sz., pp. 31-49. http://epa.oszk.hu/00000/00035/00086/2004-11-ta-Komenczi-Didaktika.html
Komenczi Bertalan (2009): Elektronikus tanulási környezetek, Gondolat Könyvkiadó, Kognitív szeminárium sorozat, Budapest
Kovács Ilma (2011): Az elektronikus tanulásról a 21. század első éveiben. Magánkiadás, Budapest. http://mek.oszk.hu/09100/09190/09190.pdf
Lévai Dóra:A pedagógus kompetenciái az online tanulási környezetben zajló tanulási-tanítási folyamat során.ELTE Eötvös Kiadó. Budapest.
Ollé János (2011): A virtuális oktatási környezetek képzést támogató lehetőségei az online tanulási környezetekhez képest. In: Nádasi András (szerk.): Az információs társadalom az alkotó tudás társadalmának digitális előtere. Agria Média 2011 – X. Információtechnikai és Oktatástechnológiai Konferencia és Kiállítás ICI-11 Nemzetközi Informatikai Konferencia. Eger, 2011. 246-251.
Ollé János (2012a): Virtuális környezet, virtuális oktatás. ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar – ELTE Eötvös Kiadó, Budapest.
Ollé János (2013a): Az oktatási környezetek tipológiája, eLearning és távoktatás értelmezések. URL:http://slidesha.re/WjLezX
Ollé János (2013b): e-Didaktika - Oktatáselmélet az információs társadalomban. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest (Megjelenés alatt)
Partnership for 21st Century Skills (2009): 21st Century Learning Environments. URL:http://www.p21.org/storage/documents/le_white_paper-1.pdf
Szabó Mónika, Virányi Anita (2012): Tanítás és tanulás virtuális környezetben – beszámoló egy virtuális csoportfoglalkozás kísérletéről. Oktatás-Informatika, 2012/1-2. szám. URL:http://bit.ly/1bOKFY1

 

Utolsó módosítás: 2016.10.26.