Az értékelés nem egy teszt. Az értékelés egy folyamatos beszélgetés.

Bár felnőttként sokan rádöbbenünk arra, hogy a gyerekkorunkban, velünk használt mérési-értékelési módszerek gyakran több kárt okoztak, mint hasznot és akár egész életünkre kihatóan elvették vagy meghozták a kedvünket egy-egy témához/tantárgyhoz, a legtöbben pozitív gyakorlati példa hiányában még képzett pedagógusként sem tudjuk, hogy milyen módon érdemes visszajelzést kérnünk és adnunk a tanulóink előrehaladásáról.

A velünk használt mérési-értékelési módszerek több, mint 100 éve a napi pedagógiai gyakorlat részét jelentik, beivódtak a pedagógiai kultúra mélyebb rétegeibe, és a hagyományos iskolarendszerben nevelkedve mi magunk is ezekhez a módszerekhez szoktunk hozzá iskolai éveink alatt, több mint 15-17 éven keresztül. Nem csoda hát, hogy nehéz a megszokott külső motivációs és értékelési eszközökön (pl. piros- és feketepontok, matricák, kisötösök, jegyek, százalékok) kívül más, a gyerekek belső motivációját életre hívó, a tanulócsoport minden tagjának bevonódását, tanulását segítő, fejlesztő értékelési módszereket kitalálni és alkalmazni, annál is inkább, mert ez az átállás az egész tanulástervezési, -szervezési folyamatunkat átalakítja. Egyrészről eszköztelenül állunk tehát a tanteremben, hiszen nincsen tapasztalatunk a megszokott, rutinból jövő értékelési módszereken kívül, másrészről pedig látjuk, érezzük, hogy a minősítő értékelés módszerei semmilyen fejlesztő jellegű információt nem tartalmaznak, rövid időn belül elültetik a gyerekeinkben a tanult tehetetlenség és szorongás érzését, és a közvetlen hatásai mellett tágabb léptékben is megvannak a következményei, ugyanis észrevétlenül, de következetesen növelik a társadalmi szakadékot a támogató háttérből jövő és a nehéz hátterű gyerekek között.

  • Milyen módon érdemes hát értékelni a tanulást?
  • Hogyan tudjuk kiiktatni a megszégyenítést az értékelésből?
  • Milyen módon tudjuk elősegíteni azt, hogy minden tanuló bevonódjon a csoportmunkába?
  • Hogyan tudjuk kezelni a vegyes képességű csoportokat?
  • Hogyan tudjuk a tanulói interakciót a fókuszba helyezni a tananyag helyett?

Ezek a kérdések állnak a fókuszában annak az osztálytermi kísérletnek, amelyet egy brit általános iskolában, 12-13 évesek egy csoportjában végeztek el. Az iskola minden szintje, így a diákok, a pedagógusok, és az iskolavezetés is partnerei voltak annak a fél éves munkának, amely a tanulók bevonódásának elősegítését célozta.

  • Milyen lépésekben ment ez a folyamat? Melyek voltak az eredményei és melyek a tanulságai?
  • Hogyan változott a csoportdinamika, a tanulók bevonódása az új értékelési módszerek bevezetésével?
  • Milyen nehézségekkel kellett szembenéznie a pedagógusoknak, hogyan mentek túl a kihívásokon, milyen módon támogatták egymást a folyamatban?

Ezekre a kérdésekre kapunk válaszokat az alábbi két kisvideóban, amelyet a BBC munkatársai készítettek el. Kétestés mozizásra invitáljuk most tehát Önt, tartson velünk egy izgalmas felfedezőútra!

A kisvideók megnézéséhez kattintson ide!>>

THE CLASSROOM EXPERIMENT - 1. rész


THE CLASSROOM EXPERIMENT - 2. rész

Szerző: Ashlock-Kéthelyi Eszter, képzési koordinátor, a Tempus Közalapítvány munkatársa

Önt is érdekli a fejlesztő értékelés témája? Kíváncsi arra, hogy milyen módon érdemes értékelni a tanulói előrehaladást? Önnek is vannak kérdései a tanulástervezéssel, - szervezéssel kapcsolatban?

Akkor szeretettel várjuk a Tempus Közalapítvány Képzőközpontjának pedagógus továbbképzésein, ahol gyakorlatias útmutatást kaphat ehhez a témához. Egyrészről várjuk az Alma a fán pedagógus továbbképzésünkön, ahol az egyik műhelymunka fókusztémája a fejlesztő értékelés, másrészt pedig a Kisgyermekkori angol nyelvoktatás – haladó szintű pedagógus továbbképzésünkön, ahol szintén körbejárjuk a kérdést.

Kapcsolódó cikkek:
Pedagógus közösségek megerősítése - Alma a fán képzés>>

Kisgyermekkori angol nyelvoktatás képzés – haladó szint>>

Utolsó módosítás: .