A korai iskolaelhagyás megelőzése -Eredmények a CroCooS- Előzzük meg a lemorzsolódást! című projektben

2017.07.05.

Magazin | Köznevelés

Olvasóink három éven át nyomon követhették a Tempus Közalapítvány által koordinált nemzetközi pedagógiai kísérletet, melyben 5 magyar szakképző iskola mellett további 5-5 szlovén és szerb szakképző intézmény vett részt. A projektben azt vizsgáltuk, hogy milyen eszközök segíthetik leginkább a 9. évfolyamos diákok közti nagyarányú lemorzsolódás csökkentését, és hogyan támogatható ezen eszközök beépítése az iskola mindennapjaiba. A kísérletek eredményeiből mutatunk be néhányat.

A CroCooS projekt során alkalmazott útmutató és eszköztár elérhető a projekt honlapján:

A CroCooS Eszköztár a lemorzsolódás megelőzését célzó gyakorlati megoldások folyamatosan bővülő gyűjteménye. A jelenleg elérhető eszközöket a kísérlet során teszteltük, intézményi használatukat a részletes útmutató  áttanulmányozása után javasoljuk. A szöveg alatti címkék segítik a tájékozódást, rákattintva leszűrhető az adott témához kapcsolódó összes eszköz, továbbá az elemek rendezhetők cím és a feltöltés dátuma szerint is.


A CroCooS partnerség egy intézményi korai jelzőrendszer kiépítésére vállalkozott a jelentkező 15 szakképző intézményben. A másfél éves terepi munkát egyéves szakmai előkészítés előzte meg, melynek során sokrétű kihívással nézett szembe a projektcsapat. A nemzetközi szakirodalom alapján azonosítottuk azokat az európai országokat, ahol működik ilyenfajta jelzőrendszer, és azt állapítottuk meg, hogy ezekben jellemző a kollaboratív tanári kultúra, a rendszerszintű szektorközi együttműködés és általában befogadó, nyitott az oktatási rendszer. A három kísérleti ország egyikéről sem mondható el azonban, hogy e három kritériumnak maradéktalanul eleget tesznek, ami többféle implementációs nehézséget okozott a fejlesztési folyamat során. A bevont iskolai csapattól és a tanároktól szemléletváltást, újfajta megközelítést igényelt a jelzőrendszer kiépítése, melynek értelmezését és követését az iskolába havonta kijáró mentor támogatta. Ugyanakkor a projektcsapat számára is komoly kihívást jelentett olyan fejlesztési program kidolgozása, mely jól tud követni egy előzetesen meghatározott módszertant, ugyanakkor kellően rugalmas is tud lenni az iskolák helyi sajátosságainak és igényeinek figyelembevételével. Ilyen módon a mentorok felkészültsége kulcsfontosságú tényezőt jelentett a kísérlet során.

A projekt megvalósítása nagy változatosságot mutatott az országok és az egyes intézmények közti különbözőségek mentén, de néhány elem – bizonyára nem függetlenül a kínált módszertantól – jellemzően visszaköszön a beszámolókban. Ezeket mutatja be részletesen

„Újfajta” megközelítési módok és kidolgozott módszerek a lemorzsolódás csökkentésében:

  • Úgy tekinteni a diákra, mint az információ legfőbb forrására (segítő beszélgetés, komplex megismerési módszerek, odafigyelés és odafordulás, bizalomépítés)
  • Személyes fejlődési terv készítése (a probléma közös feltárása az érintett diák bevonásával, közös vállalások, „szerződés”, a folyamat követése és értékelése)
  • Személyes terek, barátságos helyiségek megteremtése az iskolaépületben (mentorszoba, csoportszoba, diákok pihenője, könyvtár, informatika szoba)
  • Külső partnerek bevonása az iskola életébe (szülők, segítő szakemberek)
  • A diákok iskola iránti elkötelezettségének növelése tanórán kívüli tevékenységek által (már a tanév megkezdése előtt: „nulladik nap”; tanítási időben közös tevékenységgel: pl. kertépítés vagy más projektmunka)
  • Diákok számára mentorrendszer kiépítése

esettanulmányok, történetek és tanulságok formájában is a több nyelven elkészült zárókötet. Élménybeszámolóikban a tanárok kiemelik, hogy mennyivel nagyobb odafigyelést, bizalomépítést, felelősségvállalást igényelt tőlük a diákokhoz való intenzív odafordulás. Beszámolnak arról is, hogy új és hasznos munkaformát jelentett számukra a közös problémára fókuszáló EWS-teamben való együttműködés (a tanárok kisebb közössége, akik aktív szerepet vállaltak a jelzőrendszer kiépítésében). Kiderül a kötetből, hogy mely eszközöket tartották a leghasznosabbnak, és milyen módszereket dolgoztak ki saját ötleteikre támaszkodva. A lemorzsolódásban veszélyeztetett diákokkal végzett munka során megtapasztalt kihívások jól érzékelhetők a kötet személyes beszámolóiból.

A kísérlet mélyebb elemzését és a szakmai háttéranyagokat a projekt négynyelvű honlapján ismerhetik meg az érdeklődők, akik pedig elsősorban az iskolai történetekre kíváncsiak, a projekt eredményeit bemutató kiadványban találnak további részleteket. www.crocoos.tka.hu

 A CroCooS – Minden diák számít! című kötet ajánlója röviden összegzi, hogy a korai iskolaelhagyás milyen társadalmi és oktatási kihívást jelent számunkra:

„A korai iskolaelhagyás aránya (…) csak egyike a társadalmi indikátoroknak. Mögötte gyakran szívszorító, az élet által írt történetek állnak olyan emberekről, akiknek az iskolából való lemorzsolódás jelentette a kisiklott életút egyik első lépcsőjét. Természetesen vannak sikertörténetek is. Olyan fiatalokról, akik újra „pályára álltak”, és akiknek a történeteiből mindannyian tanulhatunk mi, akik valamilyen módon felelősek vagyunk az oktatási rendszer fejlesztéséért (döntéshozóként, iskolavezetőként, oktatási szakemberként, tanárként, valamely társszakma képviselőjeként vagy akár szülőként, diákként).

Vitathatatlan tény, hogy az iskolai klíma és a tanár-diák kapcsolat minősége meghatározó szerepet játszik a korai iskolaelhagyás jelenségében, ugyanakkor azt is szem előtt kell tartanunk, hogy az oktatási rendszer egy szélesebb társadalmi-politikai kontextusba van ágyazódva. Alapvető fontosságú, hogy minőségi változást érjünk el az iskolák működésében, valamint hogy növekedjen a tanárok problémaérzékenysége, de legalább ilyen hangsúlyos tényező a társadalmi szolidaritás mértéke és a politikai elkötelezettség is. A társadalmi igazságosságra való törekvés meghatározó szerepet játszik a korai iskolaelhagyás elleni küzdelemben.”

 A cikket összeállította:

Szegedi Eszter, Tempus Közalapítvány, Tudásmenedzsment csoport

A cikket elolvashatja a Pályázati Pavilon 2017/tavaszi számának 58-59.oldalán. 

Utolsó módosítás: 2017.07.05.