A lemorzsolódás megelőzése: korai figyelmeztető jelek

2016.04.20.

Magazin | Köznevelés

Magazinunk korábbi számaiban már írtunk a korai iskolaelhagyás problémájáról, valamint hírt adtunk a CroCoos – Előzzük meg a lemorzsolódást! című, nemzetközi együttműködésben megvalósuló 3 éves projektünkről. A projekt során a lemorzsolódás csökkentését célzó implementációs terv készült, melynek része egy intézményi szintű korai jelzőrendszer kiépítését támogató Útmutató és a bevezetést segítő Eszköztár. Jöjjön ehhez egy kis kedvcsináló.

Tesztelésüket egy másfél éves folyamatban 3 ország 15 iskolája kezdte meg idén ősszel. Az előzetes kutatás eredményeit a 2016. januárra elkészülő projekthonlapon tesszük majd közzé könnyen olvasható, rövidebb írások formájában. Az alábbiakban ezek egyikét közöljük. 

Az iskolai teljesítmény és a későbbi foglalkoztathatóság egyértelmű összefüggést mutat, éppen ezért szerepel az Európai Unió 2020-as célkitűzései között a korai iskolaelhagyás, azaz a 18-24 év közötti, legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkező (ISCED 3c) fiatalok arányának 10% alá csökkentése, aminek egyik feltétele, hogy kevesebb tanuló morzsolódjon le a különböző iskolai programokból.

A lemorzsolódás mögött többnyire egyéni, társadalmi és az iskolarendszerben gyökeredző okok összessége húzódik meg. Az adatok szerint a legnagyobb arányban a kedvezőtlen szociális-gazdasági helyzetben élő, elsősorban szakiskolában tanuló réteget érinti Magyarországon és az EU más országaiban is. Amennyiben ezek a fiatalok nem szerzik meg a középfokú végzettséget, hátrányaik tovább fokozódnak, hiszen nagy eséllyel lesznek munkanélküliek. A tartós munkanélküliségnek pedig súlyos következményei vannak az egyén fizikai és mentális egészségére nézve.

A korai jelzőrendszer, ahogyan A végzettség nélküli iskolalehagyás elleni középtávú stratégiában is olvasható (a Köznevelési törvényben korai jelző- és pedagógiai támogató rendszerként nevezett)  egy átfogó kifejezés minden olyan rendszer, tevékenység vagy program leírására, amely az iskolai lemorzsolódás előrejelző jeleinek a felismerésére és időben történő hatékony kezelésére szolgál. 

Miért fontos egy ilyen rendszer kiépítése?

Ha létezik egy rendszer, akkor a megoldások, jelzések, szakmailag indokoltnak tartott lépések kevésbé esetlegesek és szubjektívek, meghatározott protokollt követnek. Ez biztonságot, keretet ad a rendszerben dolgozók számára, meghatározott teret a működésre, illetve alacsonyabbá teszi annak a kockázatát, hogy egy-egy fiatalra nem irányul elegendő figyelem, és nem kap megfelelő támogatást

A terepen dolgozók tudják talán a legjobban, hogy már néhány iskolai hét után is látszik, melyik tanulóra kell különösen odafigyelni, ki van elsősorban veszélyben a lemorzsolódás szempontjából. Ennek többféle előjele és tünete lehet, amelyeknek egy jelentős részéről valamennyi pedagógus azt gondolja, hogy fontos veszélyeztető jelzés. Ilyen például az igazolatlan hiányzás, amit szigorú adminisztratív elvárások miatt szorosan nyomon követ az iskola. Vannak ugyanakkor olyan előjelek, amelyekre nincs egységes iskolai protokoll, habár hasonlóan fontos tünetei, jelzői a tanuló nehézségeinek, várható lemorzsolódásának, például az, ha a tanuló unatkozik az órán. A lemorzsolódás megelőzésében sikeresebb országok példái azt mutatják, hogy ha ezekre a jelekre is rendszerszintű nyomon követést alkalmaznak az iskolák, továbbá, ha a megfigyelt jelek kezelésére, a problémák megoldására célzott programokat indítanak, akkor jelentősen csökkenthető az iskolából lemorzsolódó fiatalok száma.

A másik ok, amiért fontos és hasznos egy jelzőrendszer kiépítése, hogy az ideális esetben a pedagógus mellett a többi lehetséges szereplő helyét is meghatározza a folyamatban. Így nincs magára hagyva a pedagógus, tudja mikor, kihez kell fordulnia és kivel tud együttműködni egy-egy, a saját kompetenciahatárain kívül eső ügy megoldása kapcsán.

A korai jelzőrendszer lényegi eleme, nevéből is adódóan a prevenciós megközelítés, tehát az a szemlélet, hogy minél korábbi jelekre figyeljenek fel a rendszer szereplői, és minél kevesebb késlekedés után, lehetőség szerint valamilyen bejáratott és szakmailag megalapozott módon reagáljanak az adott fiatal helyzetére.

Intézményi szintű korai jelzőrendszer

Egy jól működő és logikusan felépített jelzőrendszer adatgyűjtési-mérési és értékelési-visszacsatolási elemekből áll. A bemenet meghatározó eleme az adatgyűjtés, azaz a fiatal körülményeinek, hozott tudásának, érdeklődésének, személyiségének, családi helyzetének felmérése.  A folyamat során történik a gyűjtött adatok felhasználása. Szakmai viták sora övezi a kérdést, hogy pontosan mely adatokat, kik és milyen módon gyűjthetnek, illetve használhatnak fel. Abban viszont egyetértés mutatkozik, hogy a fiatal hátterét ismertető információk önmagukban is fontos jelölői egy veszélyeztetett helyzetnek. A tanuló bemeneti helyzetét tükröző adatok mellett a napi iskolai élet során megmutatkozó jelek megfigyelése és kezelése a jelzőrendszer kiemelkedő eleme. Az olyan triviálisnak tűnő jelek, mint az igazolatlan hiányzás, a romló osztályzatok vagy az évismétlés mellett számos egyéb, a viselkedéshez köthető jel adódhat, amelyekre érdemes a pedagógusnak célzottan odafigyelnie. Ezek közül a leggyakoribb az unalom, vagy motiválatlanság a tanórák alatt, a kiközösítettség vagy éppen másokat kiközösítő magatartás, és a hirtelen megváltozott magatartás, ami lehet bezárkózás vagy akár agresszió is. A jól működő korai jelzőrendszer további sajátossága, hogy visszajelzést ad saját magának, azaz a rendszerben dolgozók időről időre értékelik annak hatékonyságát, és a tapasztalatok alapján alakítanak, javítanak a rendszeren.

Az intézményi szintű jelzőrendszer több szinten működik: egyrészt a teljes intézményre vonatkozóan, úgymint a stratégia, az adatgyűjtési és mérési eszközök, az eljárások egyes figyelmeztető jelek esetén, stb.; másrészt az iskolában előforduló csoportok szintjén, mint például a pályaorientációs foglalkozások, és végül az egyén szintjén. Intézményi szinten meghatározó a stratégiaalkotás és a konkrét tervezés, iskolai teamek kialakítása és felelősségi területek kijelölése. Az egyén kapcsán meghatározásra kerülnek a támogató rendszer különböző elemei, kezdve az egyéni fejlesztési tervtől, egészen a külső partnerek bevonásának lehetőségéig.  A sikeres intézményi gyakorlat alapja a vezetői elköteleződés.

Az egyik, nemzetközi összehasonlításban is legfontosabb figyelmeztető jel: A HIÁNYZÁS

A hiányzás,elsősorban az igazolatlan formája az iskolai lemorzsolódás legfontosabbnak tartott előrejelző jele, szerte Európában és a világban. Ennek egyik oka, hogy könnyen követhető és mérhető egzakt módon a tanulóhoz kapcsolva és építhető rá célzott beavatkozás. Éppen ezért a legtöbb országban pontos törvényi szabályozás vonatkozik a dokumentációra, folyamatkövetésre és a hiányzás – sok esetben akár anyagi természetű – következményeire. A másik ok, ami miatt a hiányzás központi jelentőségű előjel, hogy kutatások igazolták annak aránya és a lemorzsolódás valószínűségének együttjárását: minél több tehát az igazolatlan óra, annál valószínűbb a lemorzsolódás. Egy amerikai kutatás egészen konkrét becsléseket adott erre az összefüggésre. Eszerint a középiskola legelején általában eldől, hogy kiből lesz lemorzsolódó: ha valaki egy-két hetet mulaszt az első félév során, szinte biztos, hogy végül nem fog végzettséget szerezni a középfokon.

Hogyan történik a dokumentáció?

A hiányzáshoz kapcsolódó statisztika sok országban az egyik legfontosabb iskolai indikátor. Írországban és Angliában külön intézményrendszer működik a korai iskolaelhagyóvá válás megelőzésére. Ennek része többek között egy olyan speciális intézmény, amely kifejezetten a hiányzást követi nyomon, az iskolák éves beszámolással tartoznak felé ebben a témában.

Magyarországon 2010 óta áll rendelkezésre ilyen adat az oktatásstatisztikában, amikor az 50 óra feletti hiányzásra vonatkozó új szabályozást bevezették. Habár minden EU-s országban folytatnak nyomonkövetést, abban van eltérés, hogy mely országban, melyik felelősnél futnak össze ezek az adatok. A magyar iskolában nagy szerepe van az osztályfőnöknek és az iskola vezetőjének, majd a kerületi vagy települési jegyzőnek, illetve a gyermekjóléti központ és gyámhatóság munkatársainak az együttműködésben és az információáramlásban. A holland rendszerben példának okáért a folyamatos online követés eredménye az önkormányzat felelős munkatársánál jelenik meg, aki maga megy meglátogatni a családot a tanuló körülményeinek felmérése érdekében.

Egy 2011-es kutatás vizsgálta a magyar rendszerben az 50 óra feletti igazolatlan hiányzás szankcionálására vonatkozó szigorítás hatásait. Eszerint a hiányzás kismértékben csökkent minden iskolatípusban, de nem egyértelműek az intézkedés hatásai. Úgy tűnik, hogy a leginkább veszélyeztetett rétegnél nincs igazi visszatartó ereje a szankciónak, amely a halmozottan hátrányos helyzetű családok esetében nem vonja meg egészen az ún. iskolalátogatási támogatást, csak természetbeni formában juttatja azt. Úgy tűnik tehát, hogy ahol a legnagyobbak a problémák, ott egy ilyen törvény sem visszatartó erejű, mivel az adott nehézségek továbbra is fennállnak. Pozitív hatásként látszik, hogy az egyes intézmények – mint az iskola és a gyermekvédelem – kommunikációja rendszeresebbé vált és az iskolák precízebb adminisztrációt kénytelenek vezetni. Megnőtt ugyanakkor a magántanulóvá nyilvánítások aránya, ami a tapasztalatok szerint az első állomás a lemorzsolódáshoz a hátrányos helyzetű társadalmi réteg fiataljainál. Az ötven igazolatlan órát is meghaladó hiányzás a szakiskolákban, illetve a speciális szakiskolákban a legmagasabb (a tanköteles diákok számához viszonyítva 12%, míg a többi iskolatípusban csupán 1-2%). Ha a regionális és a megyei eloszlást nézzük, ugyanazt a képet kapjuk, mint amit a lemorzsolódási vagy a hátrányos helyzetűekre vonatkozó adatok mutatnak: a legrosszabb a helyzet az észak-magyarországi, észak-alföldi, illetve a dél-dunántúli régiókban.

Milyen okok állhatnak a nagyszámú hiányzás mögött?

A hiányzás önmagában nem ok, hanem egy mélyebb probléma fontos tünete. A legtöbb esetben valamilyen krízishelyzet áll mögötte, legyen az akár a szülők válása, betegsége vagy a szegénység, amikor a közlekedés, ruházkodás is gondot okoz, vagy éppen a tanuló maga is dolgozni kényszerül.

A másik jellemző ok az iskolai sikertelenség és/vagy kirekesztés, a közeg, ahol a tanulók nem érzik magukat biztonságban. Sok esetben az adott települési vagy akár megyei szintű elhelyezkedési perspektíva, amit maguk körül láthatnak, olyannyira lehangoló, hogy egyáltalán nem látják értelmét a tanulásnak. Ennek következtében elveszítik motivációjukat.

Mivel maga a tanuló is segítségre, támogatásra szorul a legtöbb esetben, ezért a kizárólag jogi és pénzügyi szankcionáló eszközök nem segítik megoldani a valódi problémát, a mulasztás mögött húzódó bajok az oktatási és a szociális intézményrendszer együttműködésén alapuló kezelést igényelnek.

Vannak-e a különösen érintett csoportok?

Kutatási és gyakorlati tapasztalatok egyaránt igazolják, hogy a nagyfokú igazolatlan hiányzásban érintett tanulók életkora jellemzően 15–18 év közötti, akik életkorukból és életkori sajátosságaikból adódóan kevéssé befolyásolhatók, a szülői kötelezés esetükben legtöbbször nem hatásos.

Egy magyar kutatásban külön elemezték a romákra, valamint az alacsony iskolázottságú szülők gyermekeire vonatkozó adatokat. Megállapították, hogy a romák lemorzsolódásában az átlagosnál jóval nagyobb szerepet játszik a (nem betegség miatti) hiányzás. Körükben gyakoribb a gyermekszülés, terhesség, családalapítás miatti lemorzsolódás. A roma kilencedikesek közül legalább olyan valószínűséggel morzsolódnak le tizedikre a nyolcadikban magas kompetenciaeredményeket elért tanulók, mint az alacsony eredményűek. A legnagyobb lemorzsolódási arányt az átlagosan szereplő roma fiatalok körében mérték. A nem romáknál ezzel szemben inkább az alacsonyabb kompetenciaeredmények jelzik előre a lemorzsolódást.

Jó példák

A korai iskolaelhagyás megelőzésében és a jelzőrendszer fejlesztésében kiemelkedő példa Hollandia, ahol egy 2003-as politikai elhatározás és szakpolitikai reform hatására drasztikusan csökkent a lemorzsolódók száma. A hollandok egész rendszerüket a hiányzás kezelésére alapozták. Az igazolatlan hiányzást követően a tanárok rögtön kapcsolatba lépnek a szülőkkel és 2009 óta minden iskolában kötelezően vezetik egy online felületen a hiányzásokat az okkal együtt. Ha az igazolatlan órák száma négy héten belül meghaladja a 16-ot, az iskola ezt jelenti az önkormányzatnak, ahonnan egy szociális munkás felkeresi a családot, közben pedig értesíti az iskolát is. Mindennek célja azonban nem a szankcionálás, hanem komplex támogatás nyújtása, ami a családot és a gyermeket egyaránt segíti a hiányzás mögötti problémák megoldásában. Így tehát, habár valamennyi tanár feladata a nagyon szigorú és pontos adminisztráció, a rendszer mégsem a büntetésre, hanem a megtartásra épül.

Esztergomi jó példa „A Mi Házunk” Marista Közösségi Ház ún. Ébresztő programja, amelynek részeként reggel a munkatársak végigjárják a környéket és maguk viszik be az óvodába, iskolába a gyerekeket. Eredményeik mérhetőek a fiatalok iskolában tartása, a hiányzások csökkentése terén. Ez a példa a személyes, egyénre szóló segítés egy formája, amely egyben a probléma praktikus oldala felől közelít. Ugyanakkor jól látszik, hogy ebben az esetben a motiváció legalább olyan fontos, mint más tényezők.

Kövesse nyomon a januártól folyamatosan bővülő, a téma szakmai háttéranyagait közérthető formában feldolgozó, továbbá módszertani segédanyagokat és jó gyakorlatokat is bemutató Tudástárat a www.crocoos.tka.hu weboldal magyar nyelvű felületén.

 

Juhász Judit

 

Utolsó módosítás: 2016.07.06.