Előfordulhat, hogy az egyetemünk nem rendelkezik kiépített CEEPUS hálózattal abban az országban, ahová pályáznánk. Mit tehetünk ilyenkor? Juhász Benjámin négy hónapot töltött Zágrábban freemoverként.
Név: Juhász Benjámin
Felsőoktatási küldő intézmény: Testnevelési Egyetem
Felsőoktatási fogadó intézmény: University of Zagreb, Faculty of Kinesiology
Ösztöndíj típusa: Freemover mobilitás
Ösztöndíj időtartama: 4 hónap
Város/ország: Zágráb, Horvátország
Kiutazás előtt
Honnan értesültél a CEEPUS-ösztöndíj-lehetőségről?
Egy bejegyzésben értesültem a lehetőségről, amit az egyetem nemzetközi koordinátora tett közzé a Facebookon. Nem sokkal előtte tudtam meg, hogy nem sikerült az Erasmus pályázatom, viszont mindenképpen szerettem volna kipróbálni magamat külföldön. Ezért úgy döntöttem, hogy megpályázom a CEEPUS-t. Freemoverként az én feladatom volt keresni olyan egyetemet, ami passzol az itthoni tanulmányaimhoz. Testnevelési egyetemek közül a rijekai és a zágrábi egyetemek kerültek szóba, végül az utóbbit választottam.
Volt-e valami előzetes kötődésed (pl. családi) Zágrábhoz?
Nem volt családi kapcsolatom, és Zágrábban sem jártam korábban. Mivel én alapvetően egy délies mentalitású ember vagyok, ezért a CEEPUS tagországai közül inkább egy déli fekvésű országot szerettem volna választani.
Milyen szempontokat vettél figyelembe, mielőtt beadtad a jelentkezésedet a CEEPUS-ösztöndíjra (pl. anyagi, tanulmányi stb.)?
Szerencsés helyzetben voltam, mivel az egyetemen nem csúsztam a tanulmányaimmal, viszont már csak másfél évem volt hátra az alapképzésből. Ezért alapvetően belefért nekem egy félév külföldön. Bár Ausztria is vonzott, de németül akkor még nem beszéltem olyan jól. Miután elvetettem Ausztria gondolatát, körülnéztem, hogy melyik „délebbi” országban mennyi anyagi juttatásra lehetek jogosult. A horvátok havonta 1300 kunát biztosítottak (amiben benne volt a szállás és az étkezés is). Ez kedvezőnek tűnt, ezért esett végül a választásom a Zágrábi Egyetem Kineziológia Karára.
Fontos volt, hogy legyen egy olyan külföldi tapasztalatom, amit fel tudok tüntetni az önéletrajzomban. A legfontosabb számomra mégis az volt, hogy élettapasztalatot akartam szerezni. Be akartam bizonyítani a környezetemnek, hogy tudok gondoskodni önmagamról külföldön is.
Kint tartózkodás
Mesélnél a lakhatási körülményeidről?
A horvátok az ösztöndíj mellett biztosították nekem a kollégiumi ellátást is. A kiutazásom előtti utolsó napokban kaptam egy e-mailt, hogy felújítási munkálatok miatt egy másik kollégiumban fogok lakni, mint amiről előzetesen megállapodtunk. Szociális élet szempontjából nem volt szerencsés fejlemény, mert a többi külföldi diák a másik kollégiumban lakott. Nem volt egy modern épület, de alapvetően nem volt gond a szállással. A kollégiumban viszont nem volt konyha, ahol tudtam volna főzni magamra. Sportolóként nagyon oda kell figyelnem a táplálkozásomra, ezért ez okozott némi fejtörést. Ugyanakkor a horvátok biztosítottak számomra napi kétszer vagy háromszor étkezést a menzán.
Mi volt a kint tartózkodásod célja?
Elsősorban órákat látogattam kint. Hasonlóan más, félévre szóló ösztöndíjhoz, az egyetemen volt egy kurzuskínálat, amiből lehetett tárgyakat választani. Egy tantárgy részeként egyszer részt vettem egy vízitúrán, ahol vitorláztunk, windszörföztünk. Ez volt a kedvenc kurzusom kint. A szemeszter végén ugyanúgy vizsgáztam, mint itthon: volt írásbeli, szóbeli és gyakorlati vizsgánk is.
Sikerült barátokra lelned?
A nemzetközi hallgatók többségét főleg a spanyol és cseh Erasmus diákok tették ki, akik egymás között beszélgettek az anyanyelvükön. Az angolt sajnos keveset használták. Emiatt én főleg azokkal a külföldiekkel voltam kapcsolatban, akik már régebb óta a városban éltek. Velük a helyi Erasmus Student Networkön (ESN) keresztül ismerkedtem meg. Kérésemre az ESN biztosított egy mentort is, egy félig magyar, félig horvát srácot. Szinte mindenben ő segített nekem. Vele még most is tartjuk a kapcsolatot. Korábban Erasmussal tanult Magyarországon, jelenleg pedig a doktoriját csinálja itt.
Ösztöndíj után
Miért volt fontos neked ez az ösztöndíj?
Nekem az élettapasztalat miatt volt fontos a CEEPUS. Még Zágrábból kezdtem neki egy újabb Erasmus-pályázatnak, amit meg is nyertem. A CEEPUS után jóval nagyobb önbizalommal vágtam bele a pályázási folyamatba és mentem ki a következő évben Angliába. Függetlenül attól, hogy kevesebben ismerik itthon a CEEPUS-t, ugyanolyan jó lehetőség, mint az Erasmus, mert kapsz támogatást és ki tudsz menni külföldre tanulni vagy kutatni.
Jártál azóta Zágrábban, hogy vége lett az ösztöndíjadnak? Tervezel visszamenni?
Azóta nem voltam, de lehet, egyszer nosztalgiából visszatérek a városba.
Utolsó módosítás: 2016.11.21.
