Erasmus+

Horváth Dórinak 2013-ban sikerült beteljesítenie egy álmát. Erasmus ösztöndíjjal kijutott Párizsba, ahová gimnazista kora óta vágyott. Európa egyik legjobb politikatudományi iskolájában tanult. Kulturális és gasztronómiai élményeiről az Erasmus ösztöndíjjal Európában facebook oldalon rendszeresen tudósított.

Miért jelentkeztél az Erasmus programra?

15 évesen eljuthattam gimnáziumom szervezésében Európa több nagyvárosába, köztük Párizsba is. Magával ragadott a hangulata, multikulturalizmusa és kulturális-történelmi ezerarcúsága, így egyik álmommá vált, hogy ott tanulhassak. Másodsorban az Erasmus program alatt a hangsúly a tanulásra esik, főképp, ha az ember egy párizsi felsőoktatási intézménybe kerül. Tudtam, hogy az általam választott francia iskolában olyan magas szintű képzést kapok, melyért megéri ilyen nagy utat megtenni. Így is történt, Európa egyik legjobb politikatudományi iskolájában tanulhattam, és ezért nagyon hálás vagyok.

Mivel gazdagodtál az ösztöndíj alatt?

Egyszer megpróbáltam összeszámolni, hány különböző ország diákjaival jártam egy órára, piknikeztem az Eiffel-toronynál, jártam karácsonykor vásárolni vagy épp tanultam. Húsz után abbahagytam a számolást, így azt hiszem, rendkívül sok e-mail címmel és postai címmel gazdagodtam. Komolyra fordítva a szót, talán most, közvetlenül a hazatérés után még nem tudjuk felmérni, mi mindent adott nekünk ez a szemeszter. Annyit biztosan tudok, hogy formálódott a világnézetem, hiszen számos olyan jelenséget láttam testközelből, melyekről eddig csak hallottam. Megtanultam, hogyan tudom megvédeni a saját véleményem, ha egy másik kultúrából érkező diákkal beszélgettem, s ha a helyzet úgy adta, megtapasztaltam, miként kell gyorsan és határozottan dönteni egy váratlan szituációban. Egyszóval, kitágult a világ.

A kint töltött idő igazolta vagy cáfolta az előzetes elképzeléseidet az országról és az emberekről?

Ha nem is minden sztereotípiát tudok megcáfolni, melyet a franciákról szóló mendemondákból ismerünk, azt biztosan, hogy nem tudnak angolul. Úgy vettem észre, szívesen használják a nyelvet, segítőkészek és elnézőek, s ezek a tulajdonságok igencsak hasznosak egy Erasmus diák számára. Ugyanakkor bebizonyosodott az az elképzelés, miszerint a franciák igencsak aktívak a politika és a közügyek terén, hiszen számtalan tüntetést láttam.

Ki volt a legérdekesebb ember, akivel megismerkedtél?

Nagyon nehéz a választás, hiszen a fiatalabb és idősebb korosztályból is szereztem barátokat vagy jövőbeli „mentorokat”. Szinte példaképemmé vált egyik tanárom, aki chilei történelmet tanított. Szívszorító történeteket mesélt a kutatómunkája alatt megismert emberi sorsokról. Az ő példáján látom, hogy egy tudományos kutatással foglalkozó ember számára nélkülözhetetlen az empátia képességének birtoklása. Talán ez volt az egyik legmeghatározóbb élményem a program során, ami megerősítette bennem az elképzelést, hogy én is ilyen pályára lépjek. Muszáj megemlítenem a lakótársamat is. Mivel nem magyar származású diákkal laktam együtt, szinte kikerülhetetlen volt, hogy ne beszélgessünk egymás kultúrájáról és történelméről. Sokszor nevettünk azon, hogy szinte minden estére jutott egy-egy aktuális történelmi vagy politikai téma. Rengeteget tanultam a hazájáról, na meg együtt főztünk, ettünk és kirándultunk.

A blogodon gyakran foglalkozol gasztronómiával. Neked mi ízlett a helyi ételek közül legjobban?

Képekkel bizonyíthatom, hogy franciaországi cserediákként kipróbáltam a csigát és a békát is, és megkedveltem ízvilágukat, de nem állítanám, hogy minden nap ezeket készíteném vacsorára. Sokkal inkább egy finom hagymalevesből, a franciák művészien elkészített húsételeiből és egy vaníliás crème bulée-ből állítanám össze a menüt. A végén megkoronáznám az egészet egy kis gyenge borral, mely minden francia ember étkezésének kihagyhatatlan kelléke, és kész is az ideális vacsora! Ugyanakkor a franciák szokását, miszerint egy-egy étkezés 3-4 órán át tart, már nem gyakorolnám olyan szívesen.

Mi volt a legpozitívabb vagy legviccesebb élményed?

A történet, melyet hazatérésem óta mindenkinek mesélek, a franciák furcsa szokásaihoz kötődik. Akkoriban a hírekben is megjelent, hogy a Champs-Elysées-n egy férfi lövöldözni kezdett egy szerkesztőségben, majd metróval elmenekült. Ez sajnos nem is lenne olyan különlegesen furcsa esemény, ám a metróba leérve azzal szembesültünk, hogy a helyiek másképp értelmezik a biztonság egyes elemeit, mint mások. A peronon állva a következőt hallhattuk: „Kérjük, aki egy fegyveres embert lát a metró területén, ne hagyja őrizetlenül, hanem kísérje a legközelebbi rendőrségre!” Ezután természetesen elképzeltem, ahogy odalépek az illetőhöz, és udvariasan megkérem, kísérjen el a kapitányságra…

Mit tanácsolsz a jövő Erasmus diákjainak?

Fontos, hogy mérlegeljük, mire elegendő az az összeg, amit ösztöndíjként kapunk. Ez természetesen régiónként és országonként is változik. Egyes országokban nem jelentkezhetünk kollégiumba, így hasznos, ha hamar elkezdünk albérletet keresni.
Előnyös lehet, ha tájékozódunk arról, hogy a kiszemelt iskola milyen oktatási metodológiát használ. Franciaországban például más jellegű esszéket írnak a diákok, mint Magyarországon vagy akár Angliában. Érdemes előre felkészülni a tárgyfelvételi időszakra is, mert ha nem vagyunk tisztában az eljárással, lemaradhatunk a tervezett kurzusokról.
Egyes iskolák különleges nyelvvizsga-feltételekhez kötik a jelentkezést, nem árt ezt is jó előre tisztázni.

Szerinted milyen szlogen illene az Erasmus programhoz?

„Egység a tanulásban!”

 

Dóri egyedi hangulatú írásait a blogján olvashatjátok: http://kulturandusz.blog.com/

 

További történetekért kövesd Facebook oldalunkat vagy katt ide!

Utolsó módosítás: 2018.07.27.