Erasmus+

Vitorlázórepülő és ultralight pilóta, angol-francia tanári szakon tanul és Erasmus+ ösztöndíjas. Horváth Hanna Franciaországban töltött egy szemesztert, a la-roche-sur-yon-i egyetemen. De hogyan lehet összeegyeztetni a repülős karriert fél év távolléttel? Többek között erről, valamint Erasmus+ élményeiről is beszélgettünk.

Szenvedélye a repülés, hivatása a tanítás

Honnan ered a repülőgépek iránti szereteted?

Apukám mezőgazdasági helikopter pilóta volt. Kilenc hónaposan repültem vele először anyukám ölében. Itt kezdődött a rajongás. Sokáig ezt láttam iránymutatónak, csak ezzel akartam foglalkozni. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez nem annyira megoldható pénzügyileg, ugyanis ez a legdrágább repülési forma. Akkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy vitorlázórepüléssel kéne foglalkoznom. Mindenki azt mondta, hogy ez mindennek az alapja, és ha azt tudom, akkor utána könnyebben fog menni minden más repülési forma. Így kezdtem harmadéves egyetemistaként vitorlázórepülést tanulni. Eközben összegyűjtöttem annyi pénzt, hogy az ultrakönnyű jogosítást is megcsináltam. A végzettségem így teljeskörűen feljogosít arra, hogy barátokat, ismerősöket is vihetek repülni, ha ezért cserébe nem várok el semmilyen fizetséget. A vitorlázórepülő szakszolgálati engedélyt pár hete szereztem meg.

Ezek szerint nagy szerelem neked a repülés, ezzel szemben tanári képzésben veszel részt. Hogyan tudod összeegyeztetni ezt a két dolgot?

Igazából előbb választottam a tanári pályát, csak később kezdtem komolyabban a repüléssel foglalkozni. Egyrészt azért döntöttem így, mert már középiskolás koromban voltak magántanítványaim, és úgy gondoltam, hogy nekem való a tanítás. Tanárokra mindig szükség lesz, így ésszerű választásnak tűnt. Másrészt nem volt olyan államilag finanszírozott képzés, aminek keretében felsőoktatásban tudtam volna repülést tanulni. Amúgy is szerettem nyelveket tanulni, ezért a Pázmány Péter Katolikus Egyetem angol-francia szakos tanári képzése mellett döntöttem.

Mi motivált arra, hogy Erasmus+ ösztöndíjra jelentkezz Franciaországba?

Elsősorban a nyelvgyakorlás, mert a franciatudásom mindig kicsit gyengébb volt, mint az angolom. Ezen felül érdekelt a francia kultúra. Úgy gondoltam, ez egy jó előpróbája is lehet annak, hogy milyen külföldön élni.

A szüleid mit szóltak, amikor közölted, hogy Erasmusra mész? Támogattak?

Igen, teljes mellszélességgel. Gondolom, féltettek, de ezt nem mutatták ki. Mindig is támogattak abban, hogy azt csináljam, amit szeretnék. Persze ésszerű keretek közt.

Milyen volt az Erasmus élet La-Roche-sur-Yon-ban?

Szabadidőnket leginkább a többi Erasmus hallgató társaságában töltöttük. Voltak, akik a tanulás mellett körbeutazták az országot, átmentek szomszédolni is, én viszont inkább a reptérre mászkáltam ki az egyórás séta ellenére is. A települést Naplóeon városaként is szokták emlegetni. La-Roche-sur-Yon franciaországi viszonylatban nem számít nagynak a maga 150 000 lakosával, mégis sokféle kikapcsolódási lehetőséget nyújt. Lehet a parkban fitneszezni, pétanque-ozni, szerveznek bulikat, vannak bárok, lasertag, egyéb sportolási lehetőségek, óváros, fémállatkert a főtéren – erről is híres La Roche. Az egyetem is szervezett nekünk különféle csapatépítő programokat, az ismerkedő hét keretein belül meglátogattuk a környék nevezetességeit, illetve megtanultunk macaront sütni. A legjobban egy későbbi program, a Puy du Fou történelmi élménypark madár show-ja tetszett, azt mindenképp érdemes megnézni, ha Les Épesses-ben járunk.

Mennyit adott hozzá az Erasmus+ a szakmai fejlődésedhez?

Egészen sokat. Voltak módszertani tárgyaim is, melyek által egészen más perspektívába helyeződött a tanítás. Én csak ajánlani tudom mindenkinek, aki csak egy kicsit is gondolkozik rajta, hogy menjen, mert nagyon sokat tud adni, hogy egy másik ország szempontjait, módszereit is megismeri az ember. Én nem vagyok egy nagy irodalmár, de a kinti kurzusaimon tanultaknak köszönhetően hazatérésem után itthon már könnyebb volt a tárgyaimat elvégezni, nem volt akkora mumus egyik irodalom vizsga sem.

Volt lehetőséged repülni az Erasmus+ időszakod alatt?

Igen. Igazából olyan külföldi egyetemet kerestem, amelynek a városában van lehetőség repülésre is. Így esett a választásom La-Roche-sur-Yon-ra. Kiutazásom előtt fel is vettem a kapcsolatot az ottani vitorlázó repülő klubbal, hogy tudom-e ott folytatni az itthoni repülős képzésemet. Kiderült azonban, hogy erre nincs lehetőségem, mert nagyban különbözik a tematika. Azonban lehetőséget kaptam egy másfél órás élményrepülésre. Ott fejlettebb technikával rendelkeznek, így egy elég modern géppel repülhettem úgy is mint utas, és úgy is mint pilóta. Ez egy egyszeri alkalom volt, de mindent megért. Ezen felül többször kint jártam a reptéren, a többiek nevettek is rajtam, hogy képes vagyok egy órát gyalogolni csak azért, hogy nézhessem a repülőket.

A repülős karrieredre milyen hatással volt ez a fél év?

Mindenképp jó volt, hogy új repülőgép típusokat ismerhettem meg, illetve ötleteket gyűjtöttem arra is, hogy itthon mit lehetne fejleszteni. Tagja vagyok az Endresz György Sportrepülő Egyesületnek és az Orion Sportrepülő Egyesületnek, sok olyan trükköt lestem el kint, amit itthon tudunk majd hasznosítani. A franciák klubháza nagyon jól ki volt alakítva, illetve meséltek róla, hogy náluk hogyan működnek a táborok. A magánklubok működésébe is beleláthattam. Nagyon jó inspirációforrás volt ez.

Mit takar pontosan az, hogy valaki vitorlázórepülő pilóta? Úgy kell elképzelni, mint egy sportolót, aki versenyekre jár?

Hasonlóan, igen. Itt is vannak versenyek, például most nyáron a szegedi Junior Világbajnokság, a 11th FAI JWGC. Ott különféle feladatokat szoktak kijelölni pl. 500 km-es táv, amit motor segítsége nélkül kell megtenni. Van, amikor a gyorsaság a fontos, de van, amikor a technika.

Az, hogy fél évre kimaradtál a klubok mindennapjaiból, nem hatott negatívan a sportkarrieredre?

Nyilván kiestem kicsit a gyakorlatból, de a repülés elméleti részét továbbra is tudtam csiszolgatni és felkészülni az elméleti vizsgákra. Nem érzem, hogy bármelyik klub, aminek tagja vagyok, rosszul kezelte volna, hogy távol vagyok. Örültek neki, hogy ezt is kipróbáltam. Viccelődtek vele, hogy hozzak haza Franciaországból repülőt.

Sokan pont azért nem jelentkeznek Erasmus+ ösztöndíjra, mert itthon versenyszerűen sportolnak, táncolnak vagy egyéb olyan hobbit űznek, amiből félnek fél évre kiszakadni. Mit tanácsolsz nekik?

Ez mindenképp a klubjukon múlik, de alapvetően nem jelenthet akadályt. Ha elég talpraesett az ember, akkor megtalálja magának a lehetőségeket, hogy hogyan folytassa külföldön azt a tevékenységet, amit itthon.

 

 Az interjút készítette: Deme Felícia, TKA

Utolsó módosítás: 2019.08.06.