Erasmus+

Erasmus Németországban, majd Erasmus Mundus Franciaországban és Portugáliában. Ezeken a helyeken gyűjtött tapasztalatokat ösztöndíjjal az ismert borász, ifj. Dúzsi Tamás, aki mára a fél világot bejárta, hogy minél többen ismerhessék meg a szekszárdi borvidék és a Dúzsi borászat különlegességeit. Most Vele, és édesanyjával, Dúzsiné Patai Ilonával beszélgettünk arról, hogyan élték meg Tamás utazásait, és mit nyert mindebből a családi vállalkozás.

„Egy családi vállalkozás csak profitálhat az Erasmus+ ösztöndíjból”

Hallottak az Erasmus programól Tamás németországi mobilitása előtt?

Dúzsiné Patai Ilona: Semmi fogalmunk nem volt arról, hogy mire jelentkezett és hogy hova kerül, ha elnyeri az ösztöndíjat. Egy német egyetemen voltak ismerőseink, így mikor Tamás közölte velünk, hogy mire jelentkezett, tőlük érdeklődtünk afelől, hogy mi is az Erasmus program. Ők azt javasolták, hogy jó lenne, ha német tanárt fogadnánk neki, mert nem valószínű, hogy boldogulni fog az akkori nyelvtudásával Németországban... az intenzív nyelvtanulás azonban megtette a hatását.

Ifj. Dúzsi Tamás: Én már középiskolás koromban hallottam róla egy akkor már BME-s barátomtól. Aztán mikor egyetemista lettem, én is jelentkeztem. Elsőre csak zero grantstátuszt nyertem el, tehát nem kaptam volna ösztöndíjat, csak a lehetőséget, hogy külföldön tanuljak. Így a következő évben javítottam az átlagomon és tandem partnert kerestem, hogy fejlesszem a nyelvtudásomat. Másodjára is jelentkeztem, és ekkor már sikerült elnyernem az ösztöndíjat.

Részt vettek hasonló programban fiatalon?

Dúzsiné Patai Ilona: Én magyar-orosz szakos tanárként kilenc hónapot töltöttem Oroszországban. Így már volt tapasztalatom arról, hogy milyen előnyökkel jár, ha az embernek van rálátása a világ másik részeire is. Ezért nem is tartottuk vissza Tamást. Ha volt lehetősége, megszervezte magának és még ösztöndíjat is kapott, akkor támogattuk az utazásaiban.

A saját ösztöndíjas időszakát hogyan élte meg?

Dúzsiné Patai Ilona: Akkoriban csak két választási lehetőség volt, Kelet-Németországba vagy Oroszországba lehetett menni. Én utóbbit választottam. A kemény orosz telet nehezen viseltük. A moszkvai félév alatt azonban rengeteg lehetőségünk volt színházba, koncertekre, kiállításokra járni. Élményekkel gazdagodva tanultunk. Nagyon szép emlékeim maradtak arról az időszakról.

Mi volt az első gondolata, amikor Tamás hazament és közölte, hogy Erasmusra megy?

Dúzsiné Patai Ilona: Nem volt olyan nagy meglepetés. Mindig is nyitott, közvetlen gyerek volt. Mikor megtudtuk, hogy mire készül, a férjem rögtön érdeklődött a kollégáinál, hogy hova érdemes utaznia. Ő találta meg a magyarországi Danubiána német anyacégét, akik javasolták, hogy egy volt Flying winemaker mellett szerezzen tapasztalatot.

Mi miatt aggódtak leginkább az első kiutazás előtt?

Dúzsiné Patai Ilona: Izgultunk amiatt, hogy hol hagytuk a gyereket, hiszen az első utazása alkalmával nem kapott kollégiumot. Autóval vittük Németországba, és mikor otthagytuk egy kietlen városban, Würzburgban, ahol csak három hétre talált szállást, akkor eléggé aggódtunk. A lábtörlő alá tették neki a kulcsot, hogy be tudjon menni. Ijesztő volt szülőként, otthagyni a gyereket egyedül egy német városban. Gyakran felhívtuk, hogy jól van-e. Montpellier-ben már rendes kollégiumi szobát kapott, Lisszabonnál pedig már tudtuk, hogy a jég hátán is megél.

Miben változott Tamás a külföldi szemeszterei alatt?

Dúzsiné Patai Ilona: Még nyitottabbá vált. Önállóbb lett, megtanulta, hogyan kell beosztani az ösztöndíját és megtalálni a módot rá, hogy kiegészítse azt. Azt gondolom, bátrabban meg mer tenni szakmai lépéseket, fejlesztéseket. Egy családi vállalkozás csak profitálhat az Erasmus+ ösztöndíjból. Mint ahogy régen a céhlegényeket is elküldték külföldre, én a diákokat is elküldeném valahova a világ másik felére, hogy tapasztalatokat gyűjtsenek.

Ifj. Dúzsi Tamás: Plusz 20 kiló. (nevet) Komolyra fordítva a szót, kicsit másképp látja magát az ember egy ilyen kaland után. Jobban el tudja helyezni magát a világban. Lehetőségek nyíltak meg számomra. Montpellier-ben sikerült megismerkednem a provence-i Rozé Kutató Intézet munkatársaival, akikkel azóta volt közös kísérletünk is. Vagy amikor a BsC védésemhez szükségem volt egy anyagra, ráírtam az egyik geisenheimi professzoromra, egyből küldte az előadása anyagát. Emberek és tudás iránt is nyitottabb lettem.

Ha jól tudom, hét gyerek van a családban. Pályázott más is hasonló ösztöndíjra?

Dúzsiné Patai Ilona: Próbáltuk rávenni a művészettörténész lányomat, hogy jelentkezzen, de ő nehezebben mozdul, bár szerintem a nyelvtudása meglett volna hozzá. A középső fiam végül Tamás unszolására került ki szintén Geisenheimbe, teljes képzésre. Majd meglátjuk a legkisebb fiam jelentkezik-e. Ő Izraelben szeretne tanulni diplomáciát, de ez még alakulóban van.

Én szívesen engedném bármelyik gyermekemet, hiszen annál szélesebb lesz a látókörük és az ismeretségi körük. A borászatban rengeteget profitálunk abból, hogy Tamás kint tanult. Ennek köszönhetően olyan széles kapcsolatrendszerrel rendelkezik, amivel nem sok borász büszkélkedhet. A világ bármely részére megy, mindenhol vannak barátai. A mostani export piacunk is az ő külföldi kapcsolatai révén alakult. Így jelenleg többek között Kínába, New Yorkba és Dániába is szállítunk.

Mi is nyitottabbak lettünk, mert mindenhova követtük. A családi nyaralások során mindig oda utaztunk, ahol Tamás éppen tanult. Geisenheimben apácáknál aludtunk, Montpellier-ben a kollégiumban a csoporttársai engedtek át három szobát, ahol elfért a család, majd Lisszabonba utaztunk, ahol az egyetemen laktunk. Számunkra is életre szóló élmények voltak ezek.

Mit tanácsolna annak a szülőnek, aki fél elengedni a gyermekét Erasmusra?

Dúzsiné Patai Ilona: Mindenképpen el kell engedni őket, hiszen valamikor úgyis le kell szakadni a szülőről. Ez egy remek lehetőség, hogy a gyerekek igazán felnőtté váljanak.

 

Készítette: Deme Felícia, TKA

Utolsó módosítás: 2019.07.16.