Erasmus+

Szalai Dániel Novogen c. projektjének középpontjában egy különleges csirkefajta áll, amelyet arra a célra tenyésztettek ki, hogy tojásaiból különböző gyógyszeripari termékeket készítsenek ember-, illetve állatgyógyászati célokra. A Budapest Parkban találkoztunk vele, ahol a Capa Központ kihelyezett kiállításán tekinthetjük meg fotóit. Éppen itthon van, de pár nap múlva utazik is vissza Bécsbe, befejezni a diplomamunkáját. Erasmus+ ösztöndíjas élményeiről kérdeztük.

Nekem mindent az jelent, hogy európai vagyok

Mikor és hol voltál az Erasmus+ program támogatásával?

Kétszer voltam Erasmuson, először design- és művészetelmélet alapszakosként, a Köln International School of Design egyetemre mentem ahol nagyon jó interdiszciplináris, nemzetközi képzést csinálnak. Most 7 évvel később visszajöttem az egyetemre egy mesterképzést elvégezni, fotószakon. Bécsbe mentem az Angewandte-ra, ami megint nagyon jó élmény volt.

Mi motivált arra, hogy Erasmus+ ösztöndíjra pályázz?

Általánosságba véve – bár ez valószínűleg minden képzésre igaz – a művészeteknél nagyon fontos, hogy az ember sokat lásson, hogy nemzetközi kontextusba is megnézze, mi a helyzet. Fontos, hogy legyen nemzetközi kitekintésed, és ne legyen provinciális az, amit csinálsz. És erre nagyon jó megoldás, ha Erasmusra mész!

Emellett nagyon jó inspirációs forrásnak is tartom, ha több ország kultúráját meg tudod ismerni. Bővíti a látókörödet, ha megnézed, mi a helyzet nemzetközi porondon. Ez nyilván elérhető interneten is, de nagyon más benne lenni. Itthon egy progresszív szemléletű, de erősen képzőművészeti szempontú képzésben vettem részt, kint pedig egy design fókuszú képzésbe kapcsolódhattam be.

Amikor mesterszakra mentél már tudatosan tervezted, hogy lesz benne egy Erasmus+ féléved is?

Elég valószínűnek tartottam, hogy megyek Erasmusra is, igen. Egy svájci egyetemre is beadtam a jelentkezésem, és több ok miatt, de végül Budapestet választottam. Azt hiszem, leginkább a képzés miatt döntöttem végül a MOME mellett. De az sokat segített a döntésemben, hogy tudtam, a képzés alatt mehetek Erasmusra is.

Sok olyan leendő hallgató van, aki eleve külföldi egyetemre akar jelentkezni.

Igen, ez viszont egy jó alternatíva, így itthon is megvan a kapcsolatrendszered, a családod. Nekem a projektem szempontjából fontos volt az is, hogy az itteni kapcsolataimat meg tudjam mozgatni. Nagy félelmem volt, hogy Svájcban hogyan tudok lebonyolítani egy bonyolult projektet.

Mit tanultál kint?

A fotóképzésen az volt az izgalmas, hogy Bécsben egy nagyon erősen képzőművészeti megközelítésű képzés van az Angewandte-én. Legalábbis abban az osztályban, ahova én kerültem. Nem igazán fényképeznek a hallgatók fotó szakon.

Most a diplomamunkám is, ami kifejezetten a bécsi Erasmuson született ötlet, nagyobb részt az itteni konzulensemmel került kialakításra, viszont megközelítésben meg nagyon sokat adott, hogy ott ilyen tágan értelmezik a médiumot. A bécsi városi önkormányzat galambokkal szembeni politikáját feszegettem. Egy faházat fogok építeni, és ott fogok vetíteni, tehát egyáltalán nem jelenik meg printelt, fotografikus kép.

Diplomainstalláció

Először csirke, most meg galamb. Van valami oka annak, hogy mindig madár témájú projektekbe vágsz bele?

Véletlenül alakult így. Van egy elég erős társadalomelméleti érdeklődésem. Nagyon jó dolog, hogy társadalmi folyamatokra lehet úgy reflektálni, hogy azokat az állatvilágban megvalósuló mechanizmusokon keresztül mutatom be. Ahogy az állatokkal bánunk, az jól tükrözi azt is, ahogy egymásról gondolkodunk, vagy a társadalmi folyamatokról. Ezért van a sok állatos projekt.

A Novogen c. kiállítás anyaga

Szembe kerültél valami nehézséggel?

Nehéz volt lakást találni. Lakástulajdonosi szemmel nem túl vonzó bérlő az, aki csak négy hónapra marad, és nem beszél németül. Bécsben is hasonló a helyzet, de ott meg iszonyú szerencsém volt. A csirkékkel volt egy kiállításom Hollandiában, és onnan kellet átrepülnöm Horvátországba, és mindeközben kellett lakást keresnem, mert úgy volt, hogy ha visszatérek Magyarországra, két napon belül utazok is Bécsbe. Az nagyon kemény volt, de szerencsés voltam, mert egy belső egyetemi rendszeren találtam egy hirdetést, és Skype-on lebeszéltem, hogy megyek. Semmilyen előleget nem kértek. Úgyhogy mindenkinek azt tanácsolom, hogy időben kezdjen el szállást keresni!

Human felirat az Angewandte épületén.

És az egyetemen? A képzéssel kapcsolatban milyen kihívásokkal kellett szembe nézned?

Eleinte nem volt olyan egyszerű, hogy minden héten le kellett ülni és angolul prezentálni a munkámat. Ezt be kell gyakorolni, de ha egy fél év alatt hozzászoksz ehhez, később, nemzetközi karrier építésében nagyon hasznos.És ezt nem igazán lehet itthon megtanulni.

A szüleid mit szóltak ahhoz, hogy külföldre mentél?

Mindig támogattak. Ők is tudták, hogy ez egy nagyon nagy lehetőség. Ők még abban nőttek fel, hogy kék meg piros útlevél van, és hogy nem lehet csak úgy utazgatni a világban. Azt tanultam tőlük, hogy minden ilyen lehetőséget meg kell ragadni. Nem olyan könnyű végigcsinálni, viszont hatalmas élmény. Nekem mindent az jelent, hogy európai vagyok, és hogy tudok az Unióban utazni. A munkáimnem léteznének e nélkül. Ez az egész projekt is, aminek most a megnyitóján vagyunk egy holland együttműködésből jött.

Mit üzennél azoknak, akik még hezitálnak, hogy megpályázzák az Erasmus+ ösztöndíjat?

Menjenek! 5 évet rászánnak az életükből a tanulmányaikra, szerintem hasznos dolog színesíteni ezt az időszakot külföldi tapasztalatszerzéssel.

Legjobb Erasmus+ élmény

Kölnben az egyik helyi barátunk meghívott minket az apukájának a születésnapi bulijába, egy Eiffel nevű német kisvárosba. A kerti partin nagyon jól éreztük magunkat, rengeteget beszélgettünk. Mikor rájöttünk, hogy a város határában van Peter Zumthor építész híres kápolnája, elhatároztuk, hogy megkeressük. Hajnali öt óra körül neki indultunk és életem legszebb napfelkeltéje volt, amit láttunk. Gyönyörű, világoszöld búzamező, és pont kelt fel a nap, a kalászokon megcsillant a fény, hihetetlen katartikus élmény volt. Az a napfelkelte megérte az Erasmust!

Képek: Szalai Dániel

Az interjút készítette: Tóth Bianka, TKA

Utolsó módosítás: 2019.08.06.