A Sellők és Rinocéroszok elsöprő sikereket ért el a nemzetközi animációs fesztiválokon. A film alkotójával, Traub Viktóriával beszélgettünk, aki 2004-ben Portugáliában tanult Erasmus ösztöndíjjal. Nemcsak ott szerzett élményeiről és tapasztalatairól, de a magyar animáció helyzetéről és díjnyertes rövidfilmjéről is mesélt nekünk.
Sellők, rinocéroszok és egy Erasmus szemeszter Portugáliában
Mi motivált arra, hogy megpályázd az Erasmus ösztöndíjat?
Amikor Erasmusra jelentkeztem, még a szüleimmel laktam, és nagyon szerettem volna kicsit önállóbbá válni. Egyetemistaként óriási kaland három hónapra kiszabadulni otthonról. Szerettem volna minél több szakmai tapasztalatot gyűjteni, és erre a külföldi ösztöndíj nagyon jó lehetőséget biztosított. Az a spontaneitás is tetszett, amivel bele lehetett vágni ebbe a kalandba. Én akkor ültem először repülőn, és akkor voltam először hosszabb ideig külföldön, amikor Erasmusra mentem Portugáliába. Sok minden újdonság volt és csak úgy szívtam magamba az élményeket.
Miért éppen Portugáliát választottad?
Eszembe jutott más úti cél is, de megtetszett Caldas da Rainha, ahol a lisszaboni ESAD egyetem egyik campusa található. Budapesten nőttem fel, ezért nagyon izgalmas volt, hogy a főváros után egy igazi kis egyetemi városban találtam magam.
Milyen volt a szállásod?
Egy Erasmusosokat segítő szervezeten keresztül találtam albérletet egy barátnőmmel, aki grafika szakon tanult a MOME-n. Nagyon szerencsések voltunk, hogy együtt találtunk szállást. Egy portugál lánnyal laktunk egy lakásban hárman, de mindenki külön szobában.
Hogy teltek a portugál hétköznapok?
Talán egy picit egyszerűbb volt a helyzetünk így, hogy mi ketten utaztunk ki. Könnyebb volt érzelmileg egymásból feltöltődni a nehezebb pillanatokban. Kifejezetten kedvesek, barátságosak voltak mind a helyiek, mind az ott tanuló cserediákok. A portugál lány, akivel laktunk, rendszeresen szervezett bulikat, és bevezetett minket a társaságába.
Mennyiben volt más az oktatás az ESAD-on, mint a MOME-n?
Rengeteg nagyon jó koncepciózus projekt futott az ESAD-on. Az animáció szakosok készítettek képzőművészeti installációkat is, és fordítva, ezáltal jobban keveredtek a különböző művészeti ágak. A diákok közösen dolgoztak különböző projekteken, és nagyon sokszor közösen szerveztek kiállításokat. A hallgatói közösség nagyon önszerveződő volt. Az egyik helyi bárban rendszeresen szerveztek kiállításokat. A tulaj engedélyével kipakolták a kocsmát, ami így három napig installációs térként működött.
Az oktatásban érezhető volt a „mediterrán temperamentum”?
Abszolút. A portugál egyetemet lazábbnak éreztem a MOME-hez képest, ahol folymatosan rendkívül intenzív munka folyt. Mivel én nagyon megszerettem az otthoni munkamenetet, ezt a feszített tempót adaptáltam kint is. Mikor kiutaztam, először furcsa volt, hogy a portugálok mindent lazábban intéznek. Az ott tanulóknak nem hathetes, hanem féléves feladataik voltak, és már első évtől fogva maguknak találhatták ki a projekteket. Aki akart, az tudott dolgozni. Az elején furcsállották, hogy mi magyarok néha még hétvégén is bent dolgoztunk, hiszen ehhez a munkamenethez voltunk hozzászokva.
Te milyen projektet készítettél a kintléted alatt?
Kitaláltam magamnak egy projektet erre az időszakra: filmet akartam csinálni három hónap alatt, számomra teljesen új technikával: homok-és rajzanimáció keverékével alkottam trükkasztalon. Ezt teljesen önállóan vittem véghez, de persze közben végig konzultáltam a professzorommal, Fernando Galritoval. Tőle minden szükséges eszközt megkaptam hozzá. A homokanimációhoz én egy kizárólag Portugáliában fellelhető, majdnem liszt finomságú, fekete homokot használtam. Amikor a professzornak elmondtam a tervemet, adott belőle egy zsákkal. Az erőteljes munkamenet miatt három hónap alatt el tudtam készíteni a filmet. Itthon mindig hathetes feladatokban dolgoztunk, élveztem, hogy végre több időm van.
Ezek szerint ez egy szokatlan feladat volt az itthoni projektjeidhez képest.
Igen. Az, hogy magamnak találjak ki egy egész projektet, nagyon jó előpróbája volt a diplomafilmemnek. Erasmus előtt nem volt arra lehetőségem, hogy a technikát, a tartalmi részt, a hosszt, mindent én találjak ki. Nagyon szerettem volna ezt kipróbálni.
Milyen most az animáció helyzete Magyarországon?
Szerintem nagyon elégedettek lehetünk azzal az ívvel, ami jó pár éve elindult felfelé. Egyre több a bátor filmkészítő, akiknek köszönhetően sok érzékeny és kísérletező film készül itthon. Én a magam részéről is ezt tartom a legizgalmasabbnak az animációban: ahogy sokszor akár a képzőművészettel vagy más művészeti ágakkal ötvöződik.
A 2018-ban készült animációs filmed, a Sellők és Rinocéroszok elsöprő sikereket ért el a nemzetközi filmfesztiválokon. Mi inspirálta a történetet?
Régóta foglalkoztatott a metamorfózis, és hogy ember-állat megfeleltetéssel készítsek filmet a női-férfi szerepek viszonyáról, az érzelmi kiszolgáltatottságról és a szerelem változásának dinamikájáról. Így született meg a Sellők és Rinocéroszok. Szerencsém volt, mert találkoztam Dús Polettel, a Sellők producerérel, aki látott benne fantáziát.
Volt olyan filmbemutató vagy díj a sok között, amit mérföldkőnek éreztetek?
Fantasztikus érzés volt, hogy az Annecy Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon bemutatták a filmet. Azért örültem ennek különösen, mert anno még diákként, pont az Erasmus után jártam Annecyban a fesztiválon és nagy vágyam volt, hogy ott egyszer vetítsék egy filmemet.
A díjak közül nehéz választani, talán a Magyar Filmkritikusok díja, amit nemrég kaptunk meg, és borzasztóan nagy elismerés, illetve a Wiesbaden Animációs Filmhéten elnyert legjobb animációs filmnek járó díj. De persze minden elismerésnek nagyon örülünk.
Hol tekinthető még meg a film?
A mozikban még a Tranzit előfilmjeként adják, valamint az Arte TV-n sugározzák, de azt tervezzük, hogy egy éven belül elérhető lesz online is.
Mi most a terv a jövőre nézve? Készül már az új film, vagy még a Sellők és Rinocéroszok van a fókuszban?
Most meghívtak Hollandiába a Go Short rövidfilmfesztivál zsűrijébe, így volt lehetőségem a filmfesztiválok másik oldalába is belelátni, rendkívül izgalmas kaland volt. A Sellők után most már az új projekten dolgozunk: Dús Polettel szeretnénk egy egész estés filmet csinálni. Illetve van egy animációs sorozat tervünk is.
Képek: Részletek a Sellők és Rinocéroszok című filmből
Az interjút készítette: Deme Felícia, TKA
Utolsó módosítás: 2019.08.06.
