Az Erasmus program harminc éve meghatározó eleme a felsőoktatási mobilitásnak Európa-szerte. Magyarországon több mint húsz év tapasztalat áll az intézmények, a koordinátorok és a programban résztvevők mögött. Tendenciákról, motivációkról és az Erasmus+ eredményeiről kérdeztük három egyetem jeles képviselőjét.

A NEMZETKÖZI MUNKA NÉLKÜLÖZHETETLEN

Dr. Hollós Sándor 
kandidátus, nyugdíjas főiskolai tanár 
Semmelweis Egyetem, Egészségtudományi Kar

Milyen tapasztalatai vannak a hazai egyetemek nemzetköziesítésével kapcsolatban?

Az európai felsőoktatási térség fejlődésébe Magyarország a bolognai folyamat kapcsán nagyon korán bekapcsolódott. Azok az intézmények voltak előnyben, amelyek motiváltak voltak arra, hogy egy teljesen új területen kezdjenek el dolgozni. Ez volt az Erasmus. Az egyetemek nagyon különböző helyzetben voltak, mert például az orvos- vagy a mérnökképzésben a nemzetközi kapcsolatok mindig is sokat jelentettek, és az egyetemek ezekkel rendelkeztek is. Azok a szakmák viszont, amelyek újonnan szereztek felsőoktatási akkreditációt, az Erasmus révén mindjárt nemzetközi kapcsolatokra tehettek szert.

Hogyan kezdődhetett meg a nemzetközi kapcsolatok kiépítése?

Ez hosszú folyamat volt. Kezdetben csak azt tudtuk, hogy aki utazik, az világot lát, nyelvet tanul, látja, mások hogyan gondolkodnak és mit csinálnak. Jöttek a nehézségek is természetesen, de hamar kiderült, hogy az eredmények sem maradnak el, és az egyéni hozadék mellett az oktatók és hallgatók napi munkájukban is hasznosíthatják a tapasztaltakat.

Az Erasmus program harminc éve meghatározó eleme a felsőoktatási mobilitásnak Európa-szerte. Magyarországon több mint húsz év tapasztalat áll az intézmények, a koordinátorok és a programban résztvevők mögött. Tendenciákról, motivációkról és az Erasmus+ eredményeiről kérdeztük három egyetem jeles képviselőjét.

Mi volt ennek az időszaknak a tanulsága?

Felismertük: ahhoz, hogy piacon tudjunk maradni, a világban legyen nevünk és elismertségünk, ahhoz nem elég a tudományos jelenlét, hanem az oktatási piacon is jelen kell lenni. Másik oldalról az egyetemek finanszírozásában nincs az a sok, ami elég. Láttuk, hogy úgy lehet hallgatót szerezni, ha bővítjük a képzési kínálatot. Ezt pedig úgy lehet sikeresen elérni, ha például a szakmák felől jön az igény, vagy esetleg külföldön látunk valami olyat, amiből itthon egy képzési program lehet, akár partnerségben.

>> Ahhoz, hogy ma a felsőoktatási piacon akár Magyarországon, akár a világban jelen legyünk, ahhoz a
nemzetközi munka nélkülözhetetlen. <<

Milyen területen hasznosíthatók a nemzetközi tapasztalatok?

Nemcsak a képzési kínálatról, a konkrét programokról vagy az oktatóról van szó, ez az egész oktatási folyamatot befolyásolja. Például módszertani innovációkra ad lehetőséget, ha meg tudjuk ismerni más intézmények erősségeit. Ennek számtalan vetülete van, összefoglalva azt tudom mondani, hogy aki kimarad, az lemarad.

Az egyetemi oktatók, illetve a diákság mennyire motivált abban, hogy végigmenjen ezen az úton?

A hallgatók tudják, hogy kipróbálhatják magukat, akár ambíció miatt, akár kalandvágyból, de ők ebben kevésbé tudatosak. A kutatók és azok, akik egyébként is nemzetközi relevanciával rendelkeznek, látják ennek a jelentőségét, és folyamatosan pályáznak. Azoknak azonban, akik nincsenek a kutatásaik révén eleve benne a nemzetközi vérkeringésben, nehezebb a helyzetük. A nemzetközi munka plusz feladat, például sokkal nehezebb felkészülni egy órára, ha külföldön, angol nyelven kell megtartani, akár az itthonitól eltérő képzési formában.

Mi lehet a megoldás?

Nemcsak a képzési programjainkat kell szintek és kimenetek szerint pluralizálnunk, hanem az oktatásmódszertanunkat és a képzési folyamatainkat is. Alkalmazkodnunk kell az igényekhez, a társadalmi elvárásoknak megfelelően kell a hallgatókat képeznünk, olyan formában, ahogy ők erre alkalmasak. Azt is meg lehet tanulni a nemzetközi munkából, hogy egy adott tanulmányi eredményhez, adott kompetencia eléréséhez sok út vezet. Ha az eddigi, formális kereteket megváltoztatjuk, és azt nézzük, milyen szakembert, embert, tanulmányi eredményeket állítottunk elő, akkor az eredmények mérésén is változtatnunk kell. Vagyis a megmérésnek is alternatív, pluralizált módszereit kell kitalálni és megtanulni.

>> Ez rengeteg munka, de az oktatónak is könnyebb, ha ezen a folyamaton átesik, és az élete részévé
válik a nemzetközi munka. <<

 

A MEGMÉRETTETÉS BELSŐ KÉSZTETÉS ÉS AMBÍCIÓ KÉRDÉSE

Prof. Fehér István 
Professor Emeritus, 
Szent István Egyetem, Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar, Üzleti Tudományok Intézete

Egyre több oktató vesz részt külföldi képzésben vagy nemzetközi partnerségekben. Mi az Ön tapasztalata ezen a téren?

Sok oktatónk van, aki tud élni a lehetőséggel, különösen a fiatalabb korosztályból. Ez elsősorban azért előnyös számukra, mert megismernek más oktatási intézményeket, más munka- és pedagógiai módszereket. Így látják, mi az, ami fejlődési lehetőséget jelent számukra. A másik nagyon fontos dolog a nyelvismeret és az előadókészség tesztelése, gyakorlása. Az oktatók magukat is mérlegre teszik, többnyire multikulturális környezetben.

Mi ösztönzi az oktatókat és a diákokat arra, hogy külföldön is tapasztalatokat szerezzenek?

A megmérettetés belső késztetés és ambíció kérdése, illetve ahhoz, hogy a globalizáció változásaihoz alkalmazkodni tudjunk, szükséges a nemzetközi tapasztalat. Az így szerzett rutin és magabiztosság a nemzetközi „arénában” és kapcsolatokban jól kamatozik.

Én azzal próbálom a hallgatókat motiválni, hogy elmondom, ezzel önállóságot tanulnak, fejlődik a döntéshozatali képességük, és 
később is jobban tudnak majd alkalmazkodni más emberekhez, változásokhoz.

>> Felkészítem őket az eltérő környezetben követhető magatartási formákra, a sikeres alkalmazkodásra. Aki ezt diákként gyakorolja, később a munkaerőpiacon sokkal értékesebb lesz. <<

A külföldi képzések tanulmányi szempontból is hasznosak?

A tananyagok ma még nincsenek igazán harmonizálva. De ha a kiutazó hallgató nem is pontosan ugyanazt a tárgyat tanulja, mint itthon tenné, akkor is fejlődik. Új oktatási módszereket tanul és új viselkedési mintákat lát, megerősödnek a már megszerzett kompetenciái. A nemzetközi tapasztalat óriási előny a hallgatók számára, ők általában taplraesettebbek, magabiztosabbak és inkább gyakorlatorientáltak, mint azok, akik nem vállalták a mobilitás kockázatait.

Az oktatók számára mi az Erasmus+ program legfőbb előnye?

Össze tudják hasonlítani, hogyan dolgoznak ők és mások. Mérlegelik, értékelik a tapasztalataikat, és ha látnak egy jó gyakorlatot, azt hazahozzák: megosztják a kollégáikkal vagy beépítik a saját programjukba. Ez kiváló ösztönzés lehet például arra, hogy a saját tananyagukat fejlesszék. Külföldön ez egyébként elvárás is, mert a hallgatók szinte kikövetelik a tudást. Oda kell tennie a tanárnak magát, bizonyítania kell, hogy járatos a szakterületén. Összegyűjthetnek jó gyakorlatokat és esettanulmányokat, valamint szakirodalmat, amelyeket nemcsak a saját munkájukban hasznosíthatnak, hanem az intézményekben is.

>> Pedagógiai módszerekben, kutatási együttműködésekben, publikációkban, illetve a kapcsolatépítésben is
fontos tapasztalatokra lehet szert tenni külföldön. <<

Ma egy modern egyetemen kiemelt stratégiai szempont a nemzetköziesítés, ez a jövőbeni fejlődés egyik kulcsa. Ennek az Erasmus+ program nagyon jó keretet és lehetőséget ad.

A tudományos pálya nemzetközi perspektívába helyezése megfelelő motiváció?

Igen, ez nagy motiváció, mert impakt faktorok, idézettségek kellenek, nemzetközi publikációk, konferenciákon való részvétel. Az alapprobléma a megbízható nyelvtudás. Ezért is kellene minél fiatalabb korban, már a PhD idején utazni, mobilitási programban részt venni.

 

A MOBILITÁSI ABLAK ÉS A KREDITELSZÁMOLÁS ÖSZTÖNZŐLEG HAT

Bodroginé Dr. Zichar Marianna 
egyetemi docens, 
Debreceni Egyetem, Informatikai Kar, Komputergrafika és Képfeldolgozás Tanszék

Erasmus koordinátorként mi a tapasztalata, szükség van még a program „hirdetésére”?

Nagyon fontosnak tartom, hogy a diák tudatosan dönthessen arról, akar-e élni a lehetőséggel. Ehhez az információnak el kell jutnia hozzá. Amikor bekerülnek a hallgatók az egyetemre, többségüknek teljesen új a mobilitás fogalma. Az Informatikai Karon tartott tájékoztatóimon mindig megkérdezem a résztvevőket, honnan tudnak a rendezvényről. A válaszokból kiderül, hogy a leghatékonyabb kommunikációs csatorna a személyes kontaktus: egy oktató, egy barát vagy olyan valaki szólt nekik, aki már volt ösztöndíjjal külföldön.

A hallgatók nyitottak a lehetőségre?

Ez nagyon változó, sok függ a személyiségüktől.

>> Én mindenkit bíztatok, bátorítok, hogy ez egy kiváló lehetőség. <<

Bár természetesen van, aki nem szeret utazni, vagy kevésbé szereti a kihívásokat. Másoknak már félállása van, ami azzal kecsegtet, hogy végzés után ott fogják foglalkoztatni. Ez lehet visszatartó erő, de egy cég pozitívan is tekinthet arra, hogy egy külföldi részképzés vagy szakmai gyakorlat után már más embert fog visszakapni: készségei, tudása, látóköre bővült, fejlődött.

Mi az, ami a hallgatók számára vonzerő, ami felkelti az érdeklődésüket?

A legnagyobb vonzerő, ha volt Erasmus hallgatók élményeit hallják, amit nálam mindig megosztanak szóban és írásban is. Összegyűjtik a tapasztalatokat, tippeket, minden olyat, ami egy következő kiutazó diák számára hasznos lehet. Mindenki pozitív élménnyel jön haza, legfeljebb azt sajnálják, hogy nem használták ki az összes lehetőséget. Ha ezt a hallgatók mondják el egymásnak, az a legjobb meggyőző erő. A másik, amikor az oktató ajánlja a figyelmükbe a mobilitást, és értékeli, ha valaki az ezzel járó plusz terhelést is vállalja, azaz elutazik, idegen nyelven tanul, és végül krediteket szerez.

Van a tananyag szempontjából átjárhatóság?

Ez érzékeny pont. Mindenki erre törekszik, mi például valamilyen formában minden külföldön szerzett kreditet beszámítunk a tanulmányokba. Az lenne az ideális, ha egy kötelező itthoni tárgyat külföldi kurzussal lehetne helyettesíteni, legtöbbször azonban szabadon választható tárgyként ismerik el. Egy partnerintézményünk képviselője ugyanakkor azon a véleményen van, hogy érdemesebb a hallgatóknak olyan kurzust felvenniük, amit a saját intézményükben nem tudnak, hiszen a különbözőségekből is kovácsolhatunk erényt.

Az oktatók bevonhatók a nemzetközi mobilitás népszerűsítésébe?

Elősorban azok aktívak ezen a téren, akik maguk is részt vettek már mobilitásban, vagy aktív kapcsolatot ápolnak egy külföldi intézménnyel. Ilyenkor saját tapasztalataik miatt ajánlják.

>> De már az is sokat segít, ha egy oktató az órája elején felhívja a figyelmet, hogy éppen pályázati időszak van,
vagy hozzám irányítja azokat a hallgatókat, akik nála érdeklődnek a lehetőségekről. <<

Az érdeklődő diákok száma hogyan változik?

A saját karomon azt látom, hogy enyhén, de határozottan növekszik, és ez az ösztöndíjak mértékének is köszönhető. A mobilitási ablak, aminek bevezetését a Tempus Közalapítvány is javasolja, szintén jó kezdeményezés. Ez egy előre elkülönített félév, ami „fájdalommentesen” biztosítja a hallgató számára a mobilitás megvalósítását.

Hogyan lehet megoldani, hogy a külföldön töltött idő ne essen ki az itthoni tanulmányokból?

A kreditrendszerben van egy tervszerűség, és a tárgyak között is van egymásra épülés.

>> Az említett mobilitási ablak egy olyan félév, melynek külföldön töltése nem okoz fennakadást. <<

Az oda ütemezett órák helyettesíthetők egy külföldön elvégzett kurzussal, vagy a tárgyak átcsoportosíthatók, és ez nem okoz csúszást az előmenetelben. Ennek elterjedése biztosan éreztetni fogja a hatását az ösztöndíjra jelentkezők számának tekintetében.

FÖLDVÁRY MÓNIKA
újságíró

A cikk a Pályázati Pavilon 2017. őszi számában jelent meg.

Utolsó módosítás: 2018.09.03.