Arrivederci a vonatállomáson - a narancssárga cipőfűző története Utolsó nap Varsóban, központi pályaudvar. Két olasz barátom még egy utolsó kirándulásra velem tart Budapestre, így hazafelé sem kell egyedül menjek. Lorenzo barátunk késik, de végül bohócnak beöltözve megérkezett, mindenkit megölel, puszit ad, búcsúzkodik. Francesco, a romantikus pszichológus hallgató szintén elkísér Budapestre, de még felszállás előtt mindannyiunk kezébe nyom egy cipőfűzőt, mintegy megkeresztelve, emlékül a számtalan közös programra. A nyakamba akasztott narancssárga cipőfűző azóta is kint van a falamon, emlékeztetve arra, mennyi mindent is adott nekem az Erasmus.

 

Utolsó módosítás: 2017.11.10.